Az EMK negyedik alkotóeleme: érthetően közölni, mit szeretnénk kérni a másiktól azért, hogy egymás életét kölcsönösen gazdagíthassuk. Ennek során kerüljük a homályos, elvont vagy kétértelmű kifejezések használatát, és pozitív megfogalmazásokra törekszünk; tehát arról beszélünk, amit kérünk, és nem arról, amit kerülni szeretnénk. Minél egyértelműbben tudjuk kifejezni, hogy mit várunk, annál valószínűbb, hogy azt meg is kapjuk. Üzenetünk nem mindig szándékaink szerint jut el a másikhoz, ezért meg kell tanulnunk megbizonyosodni arról, hogy a mondanivalónkat pontosan értették-e. Ezzel sok időt takaríthatunk meg.
A kérések követelésnek hangzanak, ha a másik úgy hiszi, hogy ellenkezése esetén hibáztatni vagy büntetni fogjuk őt. Bizalmat ébreszthetünk a másikban, ha mondanivalónkhoz hozzátesszük, hogy csak akkor kívánjuk kérésünk teljesítését, ha azt önszántából teszi meg. Az EMK célja nem a beszélgetőpartnerünk és az ő viselkedésének a megváltoztatása, abból a célból, hogy saját törekvésünk megvalósulhasson; hanem olyan (együttérzésen és őszinteségen alapuló) emberi kapcsolat kialakítása, amelyben mindkét fél szükségletei kielégülnek. Ha csak saját akaratunkat szeretnénk keresztülvinni, óhatatlanul csalódni fogunk.
"Szeretném neked megmutatni a különbséget aközött, amit mondani szándékoztam, és aközött, amit visszajeleztél számomra."
(Tegyük világossá, hogy nem a szövegértését vizsgáztatjuk, hanem arról akarunk meggyőződni, hogy vajon világosan fejeztük-e ki magunkat.) Hogy egy megfogalmazás kérést vagy követelést takar-e, a reakcióból is kiolvasható. Amennyiben az eseteleges nemleges válaszra együttérzéssel és érdeklődéssel felel, akkor kérés volt; ha a másik hibáztatása követi, akkor követeléssel állunk szemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése