ÉN a legszebb lányok közül TÉGED...

Önmagunk felszabadítása

Az EMK javítja önmagunk belső kommunikációját, mert segít lefordítani saját magunkat illető legsúlyosabb ítéleteinket is érzésekre és szükségletekre. Ha képesek vagyunk felfedezni belső világunkat és empátiával viszonyulni hozzá, akkor megszabadulhatunk a depressziónktól, mely éppen azt jelzi, hogy eltávolodtunk a szükségleteinktől. Válasszuk szét megfigyeléseinket és ítéleteinket, hogy felismerjük az érzéseinket alakító gondolatainkat és szükségleteinket.

Kiteljesedésünk korlátait a szülői jóindulat, a tanárok, az egyházak és hasonló tényezők határozzák meg. A generációkon és évszázadokon át belénk épült beidegződés olyan mély, hogy ma már észrevétlenül fejti ki hatását. Ha kritikai, szemrehányó vagy mérges gondolatainkkal vagyunk leterhelve, akkor nehéz fenntartanunk egy egészséges belső lelkiállapotot. Az EMK egy békésebb kedélyállapothoz segít hozzá azzal, hogy arra összpontosítunk, amit igazán szeretnénk, s nem arra, hogy mi a bajunk.

Újragondolhatjuk a kötelességeinket, amelyeket nem szeretünk elvégezni. A "… kell csinálnom" jellegű mondatokat "én … elvégzését választom, mert azt akarom, hogy …" mondattá alakíthatjuk. Van választási lehetőségünk, még ha olykor a lehetőségek egyike sem kedvünkre való.

Az elismerés kifejezése

A dicséret és az udvariasság is lehet életidegen, amennyiben keveset árul el önmagáról a beszélő, miközben ítéleteket hirdet ki. A dicséretben részesülők hatékonysága visszaesik, miután felismerik a megjegyzés mögött megbújó manipulációs szándékot. Az EMK-val az elismerés szavait kizárólag az ünneplésre használjuk, a fölötti örömünk megosztásához, hogy mások hozzájárultak életünk gazdagodásához. Így elkerülhetjük az álszerénységet és a felsőbbrendűségi érzést, mert együtt örülünk az elismerést kifejező személlyel.

(1) Jókedvünket előidéző cselekedetek;
(2) azok a szükségleteink, amelyek kielégültek; és
(3) azok a kellemes érzések, amelyeket ezeknek köszönhetünk.

Az elemek sorrendje változó, néha egy egyszerű mosoly vagy "köszönöm" mindhármat hordozhatja. Minden csalódás ellenére szinte mindannyian vágyunk a szívből kapott megbecsülésre, a manipulált "simogatások" helyett a valódi elismerésre. Mégis feszültekké válunk, nehezünkre esik olykor az elismerést könnyed módon elfogadni. Azon aggódunk, hogy valóban megérdemeltük-e, illetve hogy vajon mit várnak el érte cserébe. Esetleg attól félünk, hogy nem tudunk megfelelni az elismerés mögötti várakozásnak. Olyan társadalomban, ahol a "megszerzem, kifizetem, megérdemlem" az árucsere megszokott formája, idegenül hat az egyszerű ajándékozás és annak elfogadása.

Általában két véglet között választunk: vagy azt hisszük egoista módon, hogy az elismerés mások fölé emel minket, vagy álszerénységgel hárítjuk az elismerést. Az EMK arra bátorít, hogy ugyanolyan empátiával fogadjuk az elismerést, mint minden más üzenetet. Szívünkbe zárjuk azt a mámorító igazságot, hogy hozzá tudtunk járulni mások életének a szebbé tételéhez.