2010. szeptember 13., hétfő

Santiago - amikor mar otthon vagyok

Nem birom megallni, hogy ne irjak nektek. ;)

A mai 24 km olyan hamar telt el, mint maskor fel nap. Es meg mindig keves ember az uton. Az utolso (260 meteres) emelkedorol meglatom a katedralist, azt a pontot, amit egyedul ismerek ebbol az utbol. Megertem a zsidok lelkesedeset Jeruzsalem lattan. Siras es orom keverednek, megolelnem a vilagot, ugrandoznek oromomben. Pedig a jobb labam tovabbra is dagad es sajog.

Ugy setalok be a foterre, mintha haza mennek. Vakon megtalalom az onkiszolgalo ettermemet, a zarandokirodat, a piacot es a szallashelyet (ezuttal is a Seminario Menor). A szamitogep orzi a mult evi emlekem... Hat megerkeztem volna?

Meg eleven a fejemben az a kep, mikor egy evvel ezelott, ugyanezen az emeleten es folyoson beszelgettem Robival a portugal utrol. Es most itt vagyok, mogottem van mar sok gondjaval es csodas tapasztalataval. Az meg sem lep, hogy a jovo evit tervezgetem mar. Kimegyek a varosba, veszek a konyvesboltban utravalo terkepeket, leirasokat, barmit talalok, ami segit ebben.

Bocsass meg Balazs a csutortok miatt, a kovetkezo hettol egyiket sem hagyom ki. :)

Idezet augusztus 30-arol, Coimbra es Sernadelo kozott:

Vajon meddig elhetek ezen a bolygon? Hol jarhatok eppen az eletem fonalan? A fele elott allok, vagy csak par napom van hatra... Egyre megy. A teljesseg nem az idoben van, nem is az idovonal vegen, hanem a jelen szakralitasaban, szentsegeben. Most itt van minden, ami segit, hogy felizzon a valosag, es egy lehessek minden letezovel: az emberekkel, a kovekkel, a fakkal es a teherautokkal...

3 megjegyzés:

Balázs írta...

Hát, akkor jövő héten... És amihez majd nem találsz szavakat, azt elmeséli helyetted a jobb lábad, akinek ezúton kívánom, hogy még jobb legyen. :)

Veled örülök a megérkezettségednek. :)

Lord_Soth_ írta...

Sok boldogságot a megérkezésedhez.

Várunk haza.

Ria írta...

"Hunyorgó vidámság,
a szabadság veri bennem fényes szárnyát.
Vívná a friss eget, mint a síkos madár,
mely dalán szalad föl és odafenn megáll
kiterjesztett szárnnyal s egy nagy ölelésben
magához szorítja az egész földtekét.
Széttekint, úgy váltja reggeli énekét."
(Illyás Gyula: Dunántúli reggel)

Én is veled örülök, hogy elérted a célod!

Lábad orvos látta már?
Szia: Ria