2009. október 19., hétfő

DéNeS, emlékezz!

Az őseink tudtak valamit, amit mi már elfelejtettünk. (Albert Einstein)

Valószínűleg a leköszönő olaj helyébe valóban új energiahordozók lépnek majd. A kihívás abban áll, hogy képesek legyünk változni, és az új energiaforrásokat többé ne a fiatalabb kultúránk által bevett szokás szerint használjuk. Ha nem így teszünk, akkor csak azt érjük el, hogy még több ember születik majd erre a világra, még több állat- és növényfajt irtunk majd ki. Ha megmaradó erőforrásainkat továbbra is meggondolatlan és pazarló módon aknázzuk ki és pusztító háborúkba bocsátkozunk egymással és a természettel, akkor kitörölhetetlen tintával pecsételjük meg a sorsunkat. Ez a pecsét maradandóbb lesz annál, mint ha csupán fosszilis energiahordozóinkat vesztenénk el.

A jó hír az, hogy nem kell sem egy új kultúrát, sem egy új életformát feltalálnunk. Sokat kell viszont tanulnunk, és sokra kell visszaemlékeznünk - őseink életszemléletét kell újból magunkévá tennünk.

Az emberi történelem sok százezer (!) éve alatt őseink a teremtett világot szentként tisztelték, és mind a természetet, mind egymást tisztelettel és megbecsüléssel kezelték. Csak a legutolsó néhány száz generáció jutott téves útra.
A te saját felmenőid között is ezernyi generáció volt képes olyan fenntartható életet élni, aminek eredményeként te végül is megszülethettél. Olyan DNS-t hordozol testedben, amely ezektől az emberektől származik. Képzeld el az ötezer anya alkotta láncot, akik életet adtak felmenőidnek, majd végül [nagymamá(i)don és anyukádon át] neked magadnak is. Próbáld magad elé képzelni, ahogy e kanyargó lánc visszafut egészen a törzsi időkig, majd előrefut tehozzád.

Őseid képesek voltak tisztelni minden életet, minden élőlényben és még az élettelennek vélt univerzumban is érezték az isteni jelenlétet és intelligenciát. Mindez épp annyira benne van a tőlük származó génekben, mint a közösségépítés és az együttműködés ösztöne. Antropológiai kutatások bizonyítják, hogy Abraham Maslow pszichológusnak igaza volt, amikor feltételezte, hogy az emberi természet alapvetően jó és ösztönösen kutatja az istenit. Nem tévedett, amikor azt állította, hogy az emberek csak akkor válnak diszfunkcionálissá, ha egy olyan beteg kultúrában nőnek fel, amely erőszakos és károsodott emberi lényeket termel.

Az emberi történelem sok százezer éve - és a mai is élő "primitív" népek - a megmondhatói, hogy a "konvencionális bölcsesség", miszerint "az ember veleszületett természete a gonoszság, és az uralkodni vágyás" egy hazugság, saját kultúránk betegsége csupán, és az emberi faj hosszú történetét tekintve viszonylag új dolog. Ösztönös tudással és a mindenben lakozó isteni iránti áhítattal, csodálattal születünk. Legelső és legalapvetőbb ösztönünk a részvét és a szeretet.

Nézz körbe, és lásd az élettől (vitalitástól) vibráló, eleven világot. Most, ebben a pillanatban össze vagy kapcsolódva az ősi életmóddal és annak szent világszemléletével. Ebből a kapcsolatból, erről a szent itt-és-mostban gyökerező különleges helyről megérintheted az élet ütőerét, átalakítod önmagad és - így - a téged körülvevőket is. Ők megváltoztatnak majd másokat, végül pedig sok-sok élőlényt a Földön. Ahogy változik a világképed, megváltoztatod életmódod és fogyasztási szokásaidat, lelket öntesz szertartásaidba, életed könnyedén és természetes módon vezet majd tovább, hogy késlekedés nélkül belefogj világunk megmentésébe.

Nincsenek megjegyzések: