Azt senki sem tudja biztosan, hogy mióta vagyunk képesek a beszédre, sőt, még e kulcsfontosságú emberi képesség mögött rejlő mechanizmus is heves viták tárgyát képezi. Egyesek azzal érvelnek, hogy amíg nem voltunk képesek szimbólumokkal ábrázolni a valóságot (szobrok, barlangfestmények), addig nem fejleszthettük ki a beszéd képességét sem, mivel a nyelv nem más, mint a szimbolikus ábrázolás egy fejlett formája. [Elefántcsont műtárgyakat már több mint 40.000 évvel ezelőtt is készítettek; az izraeli archeológusok által Berekhat Ramban egy olyan - női alakot ábrázoló, jelekkel írt - kő került napvilágra, mely legkésőbb 230.000 évvel ezelőtt nyerte el végső formáját.]
Az emberi fejlődés során minden bizonnyal az absztrakt gondolatok beszéden keresztül történő megértésének képessége lehetett a legfontosabb előrelépés. Az emberek nagyjából ugyanúgy képesek a beszédre, mint a pókok a hálószövésre. A beszéd képessége éppannyira nem kulturális találmány, mint az egyenes testtartás.
Noam Chomsky, a Massachusetts Institute of Technology egyik munkatársa már 1957-ben kétségbe vonta az uralkodó behaviorista elképzelést, Mondattani szerkezetek c. könyvével. A behavioristák úgy vélték, hogy semmi sem létezhet az emberi agyban, ami nem személyes tapasztalaton alapszik. Chomsky kijelentette, hogy mivel az emberek által használt mondatok jó része szavak teljesen új kombinációja, ebből az következik, hogy az emberi agynak rendelkeznie kell egy programmal, amely képes egy véges szótár segítségével végtelen számú mondat összeállítására, ahelyett, hogy pusztán tapasztalatok alapján hozná létre azokat. A gyerekek gyorsan képesek nyelvtani szerkezetek elsajátítására, anélkül hogy arra megtanítanánk őket, s már jóval kétéves koruk előtt képesek új mondatok értelmezésére. Bizonyosan rendelkeznek egy minden nyelv nyelvtanára vonatkozó közös, belső tervvel, melyet "egyetemes nyelvtannak" nevezett.
Ez a beépített képesség a nyelvtan alkalmazására nem pusztán a beszédre használható fel, hiszen számos olyan ember, aki nem tud beszélni, folyékonyan és komplex módon képes kommunikálni a jelbeszéd segítségével. Ezek a nem verbális siketek, illetve némák számára kidolgozott nyelvek nem csupán egy domináns beszélt nyelv jelekre történő fordításai, hanem teljesen különálló nyelvek a maguk saját mondattanával, nyelvtanával és szókincsével. Egy vizsgálat azt állapította meg az énekes családokba született süket gyermekekkel kapcsolatban, hogy ezek a csecsemők éppen úgy "gügyögtek" a kezükkel, ahogyan halló társaik a szájukkal.
A nyelv több, mint egy képesség különbözően modulált hangok gerjesztésére. Ha a beszéd csakugyan természetes, mint a felegyenesedve történő járás, akkor az őstörténetünk nagyon korai szakaszában indult fejlődésnek, majd idővel alapvető emberi ösztönné vált. Tehát nem azért fejlesztettük ki a beszéd képességét, mert nagyméretű aggyal rendelkeztünk; agyunk éppen ezért lett nagyobb, mert a nyelv által megkívánt bonyolult szerkezetek szükségessé tették azt.
Nagyon alacsony IQ-val rendelkező értelmi fogyatékosok is megtanulnak felegyenesedve járni, és bizonyos szinten elsajátítják anyanyelvüket is, noha ettől jóval egyszerűbb képességeket soha nem tanulnak meg, mint például a mosakodást vagy öltözködést. Velünk születik egy bizonyos kognitív mátrix, amelybe bármelyik nyelv hangjai könnyen és gyorsan beilleszthetők. Ez megmagyarázza azt is, hogy fiatal korban a gyerekek hogyan képesek olyan elképesztő sebességgel megtanulni egy második vagy akár harmadik nyelvet is, olyan környezetben, amely ezt szükségessé teszi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése