Az idősebb kultúrák tagjai azt feltételezik, hogy az életnek számos helyes útja van, mindegyik egy bizonyos helyhez, korhoz és emberekhez köthető, ezért kerülik a hittérítést. Tisztelik mások kultúráját és vallását, saját életmódjukat és hitüket körültekintően védik a kívülállóktól, és csak a legritkább körülmények között fogadnak be "megtérteket"... Kevesen gondolkodnak el azon, hogy a gonoszság és a diszfunkcionalitás [bűnözés] talán a kultúránk természetéből fakad, nem pedig a benne élő emberek gyógyíthatatlan jelleméből.
A valami-majd-csak-megment-minket hitek feltételezik, hogy problémáink mindig megoldhatóak az egyre újabb és fejlettebb technológia alkalmazása vagy más emberi tevékenység révén: mindent irányíthatunk és manipulálhatunk, ezért nem kell más, mint hogy megtaláljuk a helyes kapcsolót, megtegyük a szükséges felfedezést, vagy végre rájöjjünk, melyik imával lehet motiválni az isteneket vagy az űrlényeket.
[Úgy véljük, hogy] még nem csiszoltuk ki eléggé a technikai tudásunkat ahhoz, hogy hatásos és környezetkímélő módon használjuk fel az erőforrásainkat, még nem jöttünk rá, melyik a legigazságosabb gazdasági vagy/és politikai rendszer, finomítanunk és egyszerűsítenünk kell még az ennivaló- és születésszabályozási technikákat, jobb gyógyszerek kellnek és hatékonyabb kommunikáció. Kedvenc refrénünk így kezdődik. "Bárcsak több ... lenne" vagy "bárcsak mindenki ... lenne", a kipontozott helyen az általunk javasolt megoldás áll.
A vallásosak azt mondják, hogy még nem jöttünk rá, hogyan tegyünk maximálisan kedvére szektájuk istenének: ha az összes törzset megtaláljuk és az ő intézményesített vallásukra térítjük, vagy ha az összes ősi prófécia teljesül, vagy ha elég ember meditál a megfelelő technikával, a helyes varázsszavakat mormolva, akkor megmenekülünk a végzettől. Úgy látják, még nem tökéletesítettük a rendszert, ezért még keményebben kell dolgoznunk rajta.
Az ősi társadalmak azt feltételezték, hogy az emberi természet alapvetően jó, ezért a hangsúlyt a gondviselésre és gyógyításra helyezték, az irányítás és büntetés gondolata pedig fel sem merült. Hitték, hogy az ember és a természet mélyen egymásba fonódik és egymásra utalt - szinergetikus -, ezért olyan kulturális, vallási és gazdasági rendszereket hoztak létre, amelyek óvták a természet gazdagságát és képesek voltak leszármazottjaiknak is ugyanúgy gondját viselni.
Ha valódi és tartós megoldásokat keresünk, akkor egy kritikus számú embernek az idősebb kultúra értékei alapján kell szemlélnie a világot. Például:
1. A történelem bizonyítja, hogy az igazán mély és jelentős változások mindig az egyénből indulnak ki, nem pedig a szervezetekből, kormányokból vagy intézményekből.
2. Ha segíteni akarunk "megmenteni a világot", akkor a legjobb, amit te és én is tehetünk, az az, hogy segítünk az embereknek képessé válni másképpen leképezni és értelmezni a világ dolgait, valamint kontrollálni azokat a mondákat, amelyekben hisznek - mivel az ember hajlik arra, hogy megélje az általa igaznak tartott dolgokat. Ezt úgy érhetjük el, hogy visszatérünk a személyes spiritualitáshoz és belső erőhöz, valamint felismerjük azt, hogy a kormányok és a legtöbb vallási és gazdasági intézmény egytől-egyig fiatalabb kultúra típusú dominátorok. Ha nem akarjuk, hogy elpusztítsanak bennünket, akkor sürgősen át kell őket alakítanunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése