A modern Amerikában sokan szeretik használni a rasszizmus bélyegét... Malcolm X-et a fehérek és a feketék közül is sokan rasszizmussal vádolták, amikor arra biztatta az afroamerikaiakat, hogy támaszkodjanak saját identitástudatukra és gyakorolják kultúrájuk szertartásait ahelyett, hogy a könnyebb utat választva egyszerűen megpróbálnának a "fehér kultúra" részei lenni. A "fehér szeparatista mozgalom" tagjai a rasszista szónak abban a jelentésében hisznek, hogy az egyes fajoknak külön kell élniük egymástól, a keveredés elfogadhatatlan számukra. A "rasszista" szó a mai időkben azért pejoratív kifejezés, mert egy olyan kultúra fogalomtárában szerepel, amely a dominanciának hódol. Ez az oka annak is, hogy az emberek rasszizmuson alapuló különválasztása olyan katasztrofális...
Amerika idősebb kultúráiban (vagyis az együttműködő kultúrákban) teljes mértékben elfogadható dolog (tulajdonképpen kívánatos) az, hogy törzsileg, származásilag különbözőek legyünk és megőrizzük identitásunkat, mert a különbözőség nem jelent felsőbbrendűséget, sem alárendeltséget... viszont növeli a sokszínűséget. Kultúránk rasszizmusa abból a fiatalabb kultúra típusú elképzelésből ered, hogy egyesek fent vannak, mások pedig lent...
Fiatalabb kultúránk bekebelező típus: mindent elfogyaszt, ami az útjába kerül, és mindent a saját hasznára próbál fordítani. (Azonban többnyire csak a kultúra irányítói kovácsolhatnak előnyt maguknak mindebből.) A fiatalabb kultúra gondolkodásmódjának alapeleme az a monda, hogy "ami különböző, az rossz". Bármennyire is próbálkozunk szépen felöltöztetni ezt a mondát olyan kifejezésekbe burkolva, mint a "nagy olvasztótégely" vagy "szivárványkultúra", a szög mindig kibújik a zsákból.
Az Észak-Amerika benszülött törzseinek (Oklahomában) szervezett konferencián az egyik felszólaló, aki azt vallotta, hogy az indiánoknak igenis segíteniük kéne a fehéreknek saját törzseik megalkotásában, a következőt mondta:
A fehérek közül csak a zsidókban maradt meg valamennyi törzsi szellem. Ők még mindig gyakorolják törzsi szertartásaikat, vannak szent helyeik, szent tárgyaik, és még ma is óvják az ősi vérvonalukat. A többiek viszont már rég elvesztek, és tudat alatt irigykednek a zsidókra. Ezért árasztotta el az antiszemitizmus a fehérek és a feketék társadalmait...
Ez egy igen érdekes, habár kissé leegyszerűsített gondolatmenet, amelyet ettől függetlenül érdemes tüzetesebben megvizsgálnunk: láthatjuk, hogy az embereknek igenis szükségük van a törzsi szertartásokra és arra az érzésre, hogy kötődnek bizonyos ősi gyökerekhez. Azok a törzsek, amelyek az idősebb kultúrák együttműködést hangsúlyozó szemléletén alapulnak, nagyobb eséllyel maradnak fenn anélkül, hogy erőszakot kéne alkalmazniuk másokon, vagy az örök kárhozattal kéne megfenyegetniük azokat, akik nem értenek egyet velük, és nem követik őket. (Jelenleg például nincsen olyan rabbi, aki az egész világ zsidóságának vallási vezetője lenne.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése