Egy olyan kultúra tagjai vagyunk, amely kijelentette, hogy az emberiség a teremtés és az evolúció piramisának csúcsán áll. A modern technikát illető naivságunkban azt hisszük, hogy minden, amit az ember tesz, visszacsinálható. Az ókori görög drámaírók Deus ex machina-ja alapján azt gondoljuk, hogy az emberi találékonyság majd megment bennünket.
Arról álmodozunk, hogy új technológiák, egy új államférfi vagy politikai párt lesz az, ami végül kihúz minket a csávából. Sokan abban bíznak, hogy a nagy vallások alapítói az utolsó előtti pillanatban visszatérnek majd a Földre.
Az ezoterikusabb beállítottságúak azt mondják, hogy az űrből érkező lények egy szép napon felfedik magukat előttünk, és megosztják velünk a tudást, amellyel majd megmenthetjük a Földet, vagy talán elvisznek minket egy kevésbé szennyezett, paradicsomi bolygóra. A keresztény "elragadtatás" szerint eljön az idő, amikor a világ "jó" embereit egyszer elviszik ebből a földi felfordulásból, és egy kizárólag nekik szánt paradicsomba kerülnek. A New Age mozgalom egyik népszerű eszméje pedig az, hogy pillanatok kérdése csupán, hogy az ősök, akik jelenleg csak médiumokon keresztül hajlandóak megnyilatkozni, végre megmutatkoznak előttünk és kezünkbe adják a megoldás kulcsát. És persze lépten-nyomon találkozhatunk a "csak kövess engem, imádkozz hozzám, tedd, amit mondok és örök boldogságra lelsz" típusú gurukkal.
Bármilyen formát is öltsön, kultúránk naponta duruzsolja a fülünkbe, hogy "valami vagy valaki majd megment minket, nyugi, minden rendben. Élj ezentúl is úgy, ahogy eddig, fogyassz még többet. Te úgysem mentheted meg a világot, de valaki más majd biztosan megteszi." A legvalószínűbb, hogy ez a gondolkodásmód a fiatalabb kultúránk hatalmi elitját segítette a rabszolgák féken tartásában: Folytassátok a gyapotszedést, és közben imádkozzatok, így valahogy majd megmenekültök. Lehet, hogy csak halálotok után, de megtörténik, ebben biztosak lehettek. És közben szedjétek csak tovább azt a gyapotot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése