
A múltkori drámán, a visszajelző körben elhangzott egy számomra érdekes mondat. Kb. ez volt a tartalma:
lennék egy üres papírlap, amire leírod apukádnak, hogy mit érzel, mit gondolsz vele kapcsolatban. Dolgozik még mindig bennem az élmény, ennek hatására lekezdtem írni a levelem. Egy szóban annyi lett volna, hogy "nagyon hiányzol!"; a másik véglet, hogy az elmúlt harminc évemmel teleírok egy noteszt. A köztes verziót választottam: négy oldalon szedtem össze azt, ami fontos nekem, amit soha nem tudtam elmondani. Nagyon jól esett a lelkemnek.
1 megjegyzés:
Jól esett, hogy volt bizalmad megírni a blogodban ezt a nagyon is személyes élményt! És örülök a megkönnyebbülésednek.
Megjegyzés küldése