Minden nap

Ha valamikor ágyad megvetnéd,
újra ott a képzelet rétjén,
hol végre nem a messze szép,
hol elfut a sötétség.
Ha valamikor újra elhinnéd,
hogy a lelked napsütötte még;
mi elveszett, az semmiség,
a minden benned alszik még.
Mondd, hányezerszer kérdezted
szeress-e?
Hányezerszer mondtam, nem lehetsz te
kit a ráfonódó félelem
majd elenged?
Oda, hol hangom rejti el a folytatást,
tenyerem selyme fogja fel a lázadást,
lassuló lélegzetbe simul
minden indulat.

Hányszor tudtad már
mi az igazság?
Hányszor jött a jel?
Kicsit hallgass rá!
Mi bánatgyönggyel elgurult
rátalál majd más.
Ne sajnáld a jót, ami megszökött.
Nézd, helyébe már újabb költözött,
ha jól vigyázol, nem hagy el,
s majd nem kell más.
Ha hozzád ér egy
megkerült gondolat,
egy szembefordult,
elvesztett pillanat;
egy nyitva maradt éjszakán
csodát találsz.
Épp mikor eltévedtél
a sorok között,
számodra semmi nincs már
a sorok mögött.
Amit nem tudtál és nem hittél,
most elhiszed.

Te minden nap születsz
és minden nap szeretsz,
nem érdemes csak
félig élni az életet.
S mert minden nap nevetsz
és minden nap temetsz,
nem érdemes csak
félig élni az életet.
Hát minden nap szüless
és minden nap szeress,
nem érdemes csak
félig élni az életet.

Tudd, az idő oly ritkán válogat,
csak rádpillant és máris továbbszalad;
még nem hiszed, hogy nem hagy el,
hogy hozzáférsz.
Nézd, a varázs új utat keresgél:
hozzád simul, megy, marad, nevetgél,
még nem hiszed, hogy nem hagy el
és bármikor tiéd.
Még nem hiszed, hogy van titok átadó,
a keresve talált szó is nagyon jó,
még nem hiszed, hogy egyszer
válaszom leszel.
De mikor arcodon váratlan könny pereg,
arcomon megszületik egy könnygyerek,
amit nem tudtál és nem hittél
most elhiszed.

Hogy minden nap születsz
és minden nap szeretsz,
nem érdemes csak
félig élni az életet.
S mert minden nap nevetsz
és minden nap temetsz,
nem érdemes csak
félig élni az életet.
Hát minden nap szüless
és minden nap szeress,
nem érdemes csak
félig élni az életet.
Hidd el nekem...