Végtelenek a párhuzamosban

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tojás.
Benn meleg volt, biztonság, béke.
Élettől duzzadt, így beleütközött a kemény mészfalába.
Belülről végtelennek tetszett,
akármelyik irányba indult el rajta.

Feszengett, mozgolódott,
míg fel nem törte korlátozó burkát.
Egy ideig csak topogott az összeszáradt törmelék között,
maga sem értette, hogyan lehetett ez az ő otthona.
Szemei most hunyorognak a fénytől,
apró teste fázik a szélben.

Mégis van valami nyugtalanító ebben a szikrázóan kék búrában, itt fölötte.
Ha egyszer kinő mindegyik szárnytolla,
nekifeszül újra a végtelennek.

Boldog születésnapot Csabi!

MINDEN NAP SZÜLESS!