2010. augusztus 15., vasárnap

C.

Otthonos, mint egy fél hónapos ölelés,
aminek kezét, fejét alig találod.
A lüktetés,
a bőrünk ütemére járt lassú tánc...

Szavak, amik hasonló titkokat rejtenek,
évek, gesztusok, fények,
és az a sejtekig ható közösség,
hogy ember vagyok,
és lélegzem a mellkasodon.

Nincsenek megjegyzések: