Otthonos, mint egy fél hónapos ölelés,
aminek kezét, fejét alig találod.
A lüktetés,
a bőrünk ütemére járt lassú tánc...
Szavak, amik hasonló titkokat rejtenek,
évek, gesztusok, fények,
és az a sejtekig ható közösség,
hogy ember vagyok,
és lélegzem a mellkasodon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése