Vandor, vidd hirul a spartaiaknak...

Minden kulon ertesites helyett
tudatjuk azokkal, akik szerettek es tiszteltek,
hogy nyugodtan tovabb szerethetik es tisztelhetik,

mert (meg) EL!

Emleke szivunkben... viragokat az oltozobe... stb. stb.

Ha nem aggodnatok annyira, meg azt is leirhatnam, hogy ma hanyassal indult a napom, es hogy a kincset ero vizespalackomat leejtettem egy magas hid tetejerol (de utanamasztam). Szerencsere csak az egyik fatimai perecemet ettem meg indulas elott, igy az 50 %-a megmenekult. Nagyon finom, vanilia izu, nem vicc.

A portugal camino egeszen mas, nem is erdemes hasonlitani. Csak egy pelda: ma jartam egy kis varosban, ahol a szembe jovo olasz zarandoktarsamat nev szerint emlegettek. Napok ota csak a helybelieket latom, osszesen ha 5-6 zarandokkal fujt ossze a szel, leszamitva egy nepes olasz csoportot meg az elejen. Hihetetlen a csond. Nagyon kemeny szakaszok vannak, mert vagy az ut mellett kell haladni, vagy durva hegymaszas. Itt a meleg nem tikkaszto, hanem olvaszto es az izzadtsag sem csip, hanem hatarozottan marja a boromet.

Ami csodas, az emberek. Ha vizet kerek, rendre kapok melle egy nagy sargadinnyet, egy uveg sort, nehany narancsot vagy almat. Egyebkent mar Coimbraban vagyok, ot nap mulva kovetkezik Porto, utana meg tiz napi jarofold Santiago.

Ket napja ezt irtam a naplomba:

UJRATEREMTES

Az utbaigazitas vagyok, amit kedvesen, ingyen adnak;
a mosoly vagyok, amit szamlalatlanul mernek;
a dinnye vagyok, amit raadaskent a kezembe nyomnak;
a viz vagyok, amit egy mozdulatra hoznak;
a megertes vagyok, ami meghalad minden nyelvet;
az SMS vagyok, amit aggodo kezek bebillentyuznek;
az utazas vagyok, amire visznek a labaim;
a beke vagyok, amibol jottem.

Ezekrol ismerjetek meg majd otthon engem.