Ház a bográcsban

Tegnap annyira szép szakasz volt, hogy este már nem volt erőm írni. A társasházunknak új közös képviselője van, aki a földszinten lakik, így sokkal inkább magáénak érzi a közösség ügyeit. Szerencsére nincs egyedül. A palahordáshoz és az árokásáshoz is sikerült 8-10 embert tobozorznia a három lépcsőházból. Sok idős emberünk van, akik koruknál fogva nem tudnak bekapcsolódni, viszont van még bőven tartalékunk megbújó forradalmárokból is.

Szóval vasárnap reggel nyolctól az Úr napját munkával szernteltük meg. A régi csövek cseréje olcsóbb lesz, ha magunk ássuk ki a nyomvonalát. Amig mi dolgoztunk, Márti férje, Tamás marhapörköltet készített a bográcsban. Másvalaki tésztát főzött, vagy terített a kertben. Aztán együtt ebédeltünk, és csak ültünk, ültünk a fűben, mindenféle recepteket csere-berélve. Néha átcsúszott egy-két személyes információ is a sok időtöltő mondatba ágyazva. Az étel elfogyott, a bográcsot kenyérrel kimártogattuk. A nap is kisütött a végén.

Milyen poén lenne, ha a cégformák közé felvennénk a törzset? És milyen baráti lenne a közgyűlések hangulata néhány közös munka és étkezés után...

Aztán pihentem kicsit, és indultam az Operába. Eszter hívott a Bohéméletre. Délelőtt még a föld hullott a nyakamba, estére már kényelmes székben Puccini dallamára nevettem, sirdogáltam. A szereposztás kiváló volt; elég a két főszereplőt említenem. Rost Andrea játszotta Mimit, a társa pedig a spanyol Alex Vicens volt.