2010. augusztus 19., csütörtök

Így indulok

Annyi kedvesség és figyelem vesz körül a részetekről, hogy egy fényburokban járok már hetek óta. Erősnek és biztosnak tudhatnám magam, ha nem sírtam volna tegnap este örömmel vegyes szorongással. Bármi történjen, idén is a felszállás előtt megérintett a camino lényege. Ameddig élek, minden napom a kezemben van, mert eldönthetem, hogy szeretek-e válogatás nélkül, viszonzást nem kérve. A szabadság nem vonható vissza, nem lehet zálogba sem adni. Ezzel a kérdéssel indulok, hogy képes vagyok-e, készen állok-e erre a kalandra. Az én lázadásom - a lét alapvetően értelmetlen voltával kapcsolatban - a vegetáció és a birtoklás meghaladása.


A gondoskodás egyik szép jele számomra az idei karkötő. Mivel ajándékoztam már másoknak, jól tudom, hogy mennyi munka van vele. És mennyi szeretetet lehet beleszőni közben. Köszönöm szépen Ági!

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves Brúnó!
Holnap hát Útnak indulunk mindketten. Én a zsákodban, az Út veled a gondolataimban.
Tavaly másodjára voltam a Caminon. Azt hiszem, nagyjából tudom, most miben vagy lelkileg. Ezen, a 2. úton többször és erősebben jött a 'mi fenét keresek itt?' és a saját érdemtelenségem érzése, sokszor volt nehéz a továbbindulás. Valami biztos nehezebb lesz neked is. Nemcsak a zsák (amiben most már én is benne vagyok). Ezen az Úton lehet, hogy erősebbnek és üresebbnek kell lenned. Csak erre készülj fel, másra ne! Légy egy erős, üres edény! Ha menni fog, menni fogsz. Arccal Santiago felé, ultreya! :)
Szeretettel: Csilla con mochila

Ria írta...

Jó utat!
Szia: Ria