Gyakran úgy tűnik, mintha szenvedélyes probléma menedzserek lennénk. Hiányosságainkkal, hibáinkkal, bűntudatunkkal sokszor úgy bánunk, mintha sötét szobában állnánk és bottal csapkodnánk magunk körül, hogy eloszlassuk a sötétséget. Peidg csak lámpát kell gyújtanunk és az ártatlanság örömében fürdeni, aranylóan, mint porszem a napsugárban.
Ahhoz vagyunk szokva, hogy a haladást mint tárgyi előrehaladást fogjuk fel és ítéljük meg. Semmi újnak nem kell megjelennie a kontemplációban. Az új, az izgalmas, a meglepő már eredendően itt van, csupán sok fölösleges dolog elfedi. Azt érdemes tudatosítanod, hogy mindig is itt volt, akármelyik pillanatban rendelkezésedre áll.
Ha kirándulsz és útelágazáshoz érkezel, ahonnan három út vezet tovább, és te az általad választott ösvényen haladsz tovább, senki sem vetheti a szemedre, hogy elnyomtad a másik kettőt. Egyszerűen ott hagytad őket, mert nem a te utaid. Úgy ahogy a szemlélődés gyümölcse a pihenés, úgy vezet el minden igazi kikapcsolódás is a szemlélődésre. Próbáld meg felfedezni ezt a feszültségektől mentes figyelést, akkor nem fog kifárasztani a meditáció.
Aki az úton van, már a helyén van. Hogy az út elején, közepén vagy a végén, az már nem számít. Maradj a lét észlelésében és ez elvezet téged a lényegeshez. Éberen virrasztunk a jelenlétben és mindkét lábunkkal megmaradunk a realitás talaján.
Amikor az önzés gyökerét tapasztalod, nem kezdj vele semmit, ne is akard legyőzni. Minden maradjon a régiben. Próbáld meg ezt a meglátást elviselni és így hagyni. Ha valóban rátaláltál tetteid gyökerére, akkor alapvetően nem tudod megváltoztatni. Esetleg kiradírozhatsz néhány magatartásformát, de ezzel nem mégy sokra. A gyökerek megmaradnak; sokkal mélyebbre nyúlnak. De még ezeknél is mélyebben ott van benned egy önzetlen szeretet, mérhetetlen erő. Engedd, hogy ez a még ősibb réteg kifejtse hatását. Úgy oszlatja szét aggodalmaidat, mint a felkelő nap a reggeli párát. Közben ne a változtatással foglalatoskodj, csak szenvedd el az állapotodat, és eközben figyelmed a jelenlétre, mélyebb lényedre irányítsd. Minden más magától fog történni. Ha a jelenlétben maradsz, még közelebb kerülsz önmagadhoz, odáig, ahol nincs már többé önzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése