Tűzpatak

Átölelhető fény.
A simogatás csobog
szavaid, tested hajlataiban.
Tűz, ami nem éget.
Rezgés, ami befogad
és csak az örökben ér véget.

Engeded, hogy megmerítkezzen
benned a vándor-lélek;
mint amikor két tenyér összeér
egy feloldhatatlan csókban.

A létezés víztükrébe fehér kavics csobban,
és forog-csillog a hűs víz árján;
míg szemed prizmáján felizzik
az ismerős szivárvány,
elnyugszik minden a mélyben.

Gazdag vagyok koldus-szegényen,
ha napkeltére megtöltöd adomány-edényem.
Jelek az úton, a kézen, a fákon.
Utak benned, bennem és egy közös álom:

hogy az értelem lassan elringatózik,
s rugalmas testünk mozgatórugóit
befogadja a csend óceánja...
Mi is egy csepp leszünk valahára.