Négyszer kettő néha több

Tegnap délután egy érdekes gondolatot kaptam, a több személyes családmodellről. Azóta keresem az achilles pontjait, hiába. Kérem, segítsetek!

Az alapszituáció a következő: az életközösség hat-nyolc személyből áll, akik kb. 50-50 százalékban férfiak és nők. Nincsenek fix párok. Érzelmi és testi kapcsolat, közös gyerek egyaránt lehetséges bármilyen felállásban. Az életük szervezésében, gazdasági javakban is egységet alkotnak. Együtt nevelik a közösségben született gyermekeket, közösen vállalnak felelősséget az egyes tagokért. Nem a vagyon és a társ birtoklása mozgatja őket, hanem az együttműködés, a többiek szükségeleteinek és életének a kiegészítése.

Érvek:
-- A legtökéletesebbnek tűnő kapcsolatban sem lehet a társ válasz valakinek minden igényére. Ezért már a párkeresés sem egyszerű feladat, sok buktatóval és csalódással, a legnemesebb préda becserkészésével. Később pedig "révbe érve" ha a hiányzó elemeket egy másik barát, netán szerető társaságában kívánja mégis megélni, az féltékenységhez, titkolózáshoz, hazugsághoz vezet, ami rengeteg időt és energiát felemésztő tevékenység.
-- Nagyobb érzelmi biztonság teremthető több személy szövetsége által. Egyrészt több figyelem jut egy-egy gyerekre/felnőttre, hiszen nagyobb valószínűséggel talál éppen szabad személyt tanuláshoz, játékhoz, stb. Egy kisgyermekes pár számára pedig nem a rabszolgaság új formája, hogy "áldásban" részesültek, netán a baba 10-12 éves kora előtt is elmehetnek nyaralni. Közös főzés, gyerekfelügyelet, iskolába, ovidba kísérés által szintén megoszlanak az időt rabló feladatok.
-- Egy-egy családi fészek fenntartása hiteltörlesztéssel spékelve hihetetlen terheket ró a hagyományos modellben élő családokra, akár generációkon át. Egy kereskedelmi banknak is az álmok netovábbja egy stabil anyagi háttérrel bíró közösség, ahol több személy támogatja egymást. Betegség vagy halá esetén nem tragikusan reménytelen az élet folytatása.
-- Egy örökség nem atomizálódó csoportokat, vagy egyke túlélőket gazdagít, fokozva a társadalmi szakadékokat, hanem egyenletesebb lehetőséget nyújt az egyébként anyagi szempontok miatt leszakadásra ítélteknek is.
-- Egy apa- vagy anyakép sem hibátlan. Több személy közvetlen szeretete által nagyobb lehetőség nyílik egy kiegyensúlyozottabb minta megalkotására. Jelleme, tulajdonságai alapján nem csak a vérségi kapcsolatok által adott szülő tudja átadni az élettapasztalatát, szakmai tudását, hanem az egész közösség nyitott erre. Több család hagyománya ötvöződik egy nagyobb egységgé.
-- Ezek az életközösségek könnyebben átjárhatóak, valakinek az elvesztése nem okoz akkora fenyegetést és veszteségtudatot, mint egy kétszemélyes viszonyban, hiszen a lelki terhek is megoszlanak.
-- Nem okoz gondot társadalmi és privát szférában sem a homo- vagy biszexualitás. Sérülés és stigmatizáció nélkül élhető meg bárkinek a korábban letagadott vagy titkolt vágya. A "saját" gyerek ösztönös akarása, hogy biztosítsam a földi örökkévalóságomat, sem bír akkora nyomással, hiszen mindez megélhető egy bizalmi viszonyban, túlzott lelki tapadás nélkül is. (Hogy az emberiség túlburjánzására ez milyen hatással lenne makroszinten? Felbecsülni sem tudom.)
-- Gondokodhatunk még a magányos özvegy nénikékről, bácsikákról, a szinglikről, apácákról, vénlegényekről, nyugdíj- és egészségbiztosításról, lakáshelyzetről, néphalálról, globalizációról, Ádámról és Béláról...