A kérdés hatalma

Idősebb kapucinus rendtársam, Salamon László atya azt a jó tanácsot adta, hogy viták és véleményütköztetések helyett inkább kérdezzek, amikor számomra ismeretlen vagy idegen nézetekkel találkozom. Nagy haszna ennek, hogy a dialógus során sikerül közelebb kerülni a beszélgetőtárs gondolkodásmódjához, érvrendszeréhez, és a magam szempontjait is személyre szabottan tudom később kifejteni.

Az EMK (kapcsolat-centrikus kommunikáció) gyakorlásában szintén alapvető a helyén feltett kérdés. Amikor empátiával figyelem, hogy a társam hogy van, minősítés nélkül belehelyezkedve az ő világába (zsiráfnyelven: az ő térfelén táncolok), akkor a következő a lépésrend:

1. Amikor azt látod (hallod stb.), hogy ...?
2. akkor azt érzed-e ...?
3. Mert szükséged lenne ...-ra?

És követelés nélkül, nyitottan fogadom a kérését:

4. Szeretnéd ha én ...?

Ábrázolhatjuk a másik terepén járt táncot egy kérdőjellel:


Mivel a zsiráfnak két szárnya van, azaz szükség esetén önmagának is ad empátiát, amikor lehetősége nyílik rá, beszél a saját igényeiről és érzéseiről az előző minta alapján. Azaz megnézi a kérdőjel másik oldalát is, mi történik a túloldalon:


Ha mindkét elem megkapja a figyelmet, egymásra találnak, akkor a kép nagyon szívderítő:


Létrejön a találkozás (zsiráfban: áramlás) a felek között. Két egymásba fonódó kérdőjel: érdeklődés, nyitottság a másik univerzumára meghozza a kapcsolódás örömét.

Ma kérdeztél már?