Egyszer valaki azt kérdezte tőlem, hogy miből nem tudok viccet csinálni. Azt válaszoltam, hogy mások szenvedése olyan, amivel nem tudok tréfálkozni. Magammal viszont annál könnyebben. A levelező rendszerek csodája, hogy ez a pár hónapja írt ön-paródia nem veszett el a bitek erdejében.
Hol volt, hol nem volt, még a szocializmuson is túl, a szabadság határán éldegélt egy munkanélküli párttitkár. Így gondolkodott magában:
"Az már mégsem járja, hogy ilyen hálátlanok a proletárok. De még ettől is nagyobb baj, hogy nincs fantáziájuk. Amikor mi, az FKM - a Forradalmi Kommunista Mozgalom - eredeti ötlettel álltunk elő, megszerveztük nekik az új társadalmi rendet, akkor örültek és tapsoltak. Senkinek nem volt egy rossz szava sem. Persze az örök elégedetlenek, akik a kákán is csomót keresnek, sunyi módon nyugatra szöktek, néha még csoportosan is, csak hogy bosszantsanak minket. Mikor végre megszabadultunk ezektől az idegen, bomlasztó elemektől (minden egészséges rendszer kiveti magából az oda nem illőket), újra békében építhettük a munkások államát. Mindenki tudta a dolgát, nem akart örökkön változtatni a jól bevált módszereken.
Nem fér a fejembe, hogyan fajulhattak a dolgok idáig… Újabban követelőznek, szabadságot meg nagykorúságot emlegetnek, amikor mi lelkiismeretesen kiszolgáljuk őket, az életünket is feláldozzuk a mozgalomért. Még hogy aktív módon beleszóljanak a közéletbe? … - ez aztán mindennek a teteje. Előképzettség és tapasztalatok nélkül, kényük-kedvük szerint rángassák a kormánykereket? Kinek használna egy ilyen anarchikus irányítás? Ott van a Központi Bizottság, meg a népképviseleti szervek. A proletárdiktatúra demokrácia a rendszer barátainak, de könyörtelen diktatúra az osztályidegen, reakciós elemek számára. Nem fogunk fölösleges demokráciásdit játszanak, látszat-választásokra költeni a dolgozó nép véren-verítéken megszerzett pénzét…
Mégis földalatti mozgalmakat szerveznek, magánlakásokon találkoznak, susmorognak, titkolóznak. Elismerem, hogy mi is ezt tettük az illegalitás éveiben, de annak a világnak már egyszer s mindenkorra vége! Nagyon félek attól, hogy a hőbörgésükkel és bizalmatlanságukkal szétrombolják azt a fényes jövőt, amit sok fáradtság árán felépítettük az utánunk jövő nemzedékek számára. Éjt nappallá téve dolgoztuk, nem kímélve magunkat azért, hogy csavargók és naplopók arassák le a gyümölcseinket?
Azt hiszem, bele kell nyugodnunk, legalább is látszatra, hogy mégis övék lesz a hatalom. Készen kell állnunk, amikor majd visszasírnak minket, hogy alkalmas időben helyre tegyük a dolgokat. Az elvtársak megnyugtatására, hogy a bajtársiasság a mi fegyverünk is, írok egy kérdőívet, most ennek van divatja. Élnünk kell a fejlődés adta lehetőségekkel. Hadd lássák: egyáltalán nem vagyunk korlátoltak, bízunk a mieink szabadságában."
Sok-sok töprengés, megfontolás után úgy határozott, hogy rövid és áttekinthető lesz a teszt, csupán két kérdéssel:
1. Ki a példaképed?
2. Miért éppen Lenin elvtárs?
1 megjegyzés:
Szenrintem nem csak ön-paródia :P :o)
Megjegyzés küldése