Minden vallás ambivalens jelenség; élhetnek és visszaélhetnek vele. A Földön szünet nélkül folynak háborúk, melyeket időnként a vallások legitimálnak vagy éppen inspirálnak. Jogos tehát a kérdés, hogy az erőszak összeegyeztethető-e az emberi közösségekben kialakult hitekkel. Maguk a vallásalapítók elkövettek-e legalább mulasztásos bűnt, amikor erre a veszélyre nem hívták fel megfelelő mértékben a követőik figyelmét, illetve a rendszerükbe nem építettek be hatékony elhárító mechanizmusokat.
Erős a gyanúm, hogy a nemzetek közötti béke nem jöhet létre a vallások közötti dialógus és kiengesztelődés nélkül. Példaként elegendő a Közel-Keletre vagy Észak-Írországra gondolnunk. Egymás megértése nem valósulhat meg másként, mint kölcsönös bizalom és beszélgetés útján. A párbeszéd alapja pedig e vallások belső világának tanulmányozása.
A vallások természetesen nem univerzális varázsszerek a bolygó minden részproblémája tekintetében, de egyedül képesek előmozdítani egy új világot, amelynek tagjai nem gondolják, hogy megölhetnek másokat Isten nevében. Ebben az új mentalitás szerint berendezett világban a vallások nem uralmi intézményekként tornyosulnak majd a követőik fölé, hanem a megértés, befogadás, testvéri együttlét oázisaiként szolgálnak.
"Sok út vezet az igazsághoz. Mégis hajlamosak vagyunk arra, hogy higgyünk a bölcsek kövének létezésében, keressük, és minden adandó alkalommal úgy érezzük, hogy megtaláltuk. Márpedig ha birtokunkban van a bölcsek köve, akkor mindenki, aki más irányban kereskedik, lenézendő vagy jobbik esetben megtérítendő. Nyugaton a másik igaza iránti nyitottságot a toleranciával próbáltuk helyettesíteni; azzal a meggyőződéssel, hogy a mi ismereteink, eszközeink az igazak, de elviseljük, ha mások nem eszerint viselkednek, nem ennek megfelelően látják a világot. Ha nem vagyunk meggyőződve a módszereink magasabbrendűségéről, ha komolyan el tudjuk képzelni, hogy mások ismeretei ugyanolyan értékűek és hitelesek lehetnek, mint a sajátunk, akkor a tolerancia értelmét veszti, és helyére a kíváncsi érdeklődés lép a másfajta bölcsességek mondanivalói iránt.
Már az eddigiekben is sok jel mutatott arra, hogy a bölcsek köve minden valószínűség szerint nem létezik, vagy ha igen, akkor több is van belőle, és ezek a bölcsek kövei egymástól nagyon erősen különbözhetnek. De az sem szerencsés, ha ennek ismeretében felcsapunk bölcsek köve gyűjtőknek." (Mérő László: Új észjárások)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése