Egy fohász röpköd a fejemtől a szívemig ma: "Egyedül vagyok, állj mellém!"
Már csak tíz oldal maradt a Titkok Kamrájából. Biztosan végzek vele, mire Balázs meghozza a harmadik és negyedik könyvet. Harry a Baziliskus-szal való küzdelme során eljut egy kritikus pontra, mikor a Teszlek Süveget kérleli kétségbeesetten: "Segíts... segíts rajtam!" Olyan nagypénteki íze van ennek a mondatnak.
Óriási hagyományra tekint vissza a szorult helyzetben élők reménykedése. Régtől nagyon szimpatikus példa számomra Eszter királyné, aki a rá és népére leselkedő pogrom árnyékában úgy fordul Istenhez, hogy "Uram, Királyunk, te Egyetlen! Siess segítségemre, mert magam vagyok és rajtad kívül nincs segítségem..." Egy-két fordulat volt már az életemben, amikor Jób módjára, tanácstalanul ácsorogtam sötétségemben. Annyira futotta csupán a képzeletemből, hogy ezt a tehetetlenséget megosszam Istennel.
Jézus szenvedése nem öncélú mutatvány. Arra segít el engem, hogy merjek ráfeküdni a gondviselés hullámaira, még olyan időben is, amikor semmi épp ésszel felfogható biztosítékot nem tudhatok mögötte. Akinek volt ereje kimondani azt, hogy "Miért hagytál el engem?" - tévedhetetlenül és visszavonhatatlanul nincs többé egyedül, írja Pilinszky.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése