Van egy régi és egy új viccem. Az elsőt húsvétkor hallottam Miki tolmácsolásában.
Nyuszika belép egy festékboltba:
- Egy ecetet kérek!
Mire az eladó:
- De Nyuszika, ez egy festékbolt, nem tartunk ecetet.
- Jó, akkor másként mondom - találja fel magát a tapsifüles.
- Egy pamacot kérek!
A dadogós felszáll a buszra:
- Jó-jó-jó na-na-napot ki-ki-kivánok! Ké-ké-kérek szé-szé-szépen egy me-me-menetjegyet Ba-ba-bajáig.
A söfőr rezzenéstelen arccal kiszolgálja:
- Nyo-nyo-nyolcszáz hu-huszon há-há-három forint.
Majd jön egy újabb utas, hasonló igénnyel:
- Bajáig kérek egy egész jegyet...
- Nyolcszázhuszonhárom forintot kérek...
A dadogós meghallja ezt és előre siet:
- Ne-ne-nem szé-szégyenli ma-ma-magát! Ki-ki-kigu-gunyolt e-e-engem!
- É-é-én a má-má-másikat gu-gu-gunyoltam ki-ki. - adja meg a magyarázatot a vezető.
Akienek csak egy kalapácsa van, hajlamos mindent szögnek nézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése