Általában húsvét hajnaláról stílusos beszélni, nagycsütörtökön az esti órákban sűrűsödött a világtörténelem. Éppen úgy adódott, hogy hajnali nulla óra öt perckor a billenytyűzet előtt talált a Szent Három Nap kezdete. Gondolkodjunk hát! Talán az Utolsó Vacsoráról...
Minden mozzanatunknak (az étekzésünknek, pihenésünknek, szeretkezésünknek, stb.) adhatunk eucharisztikus távlatot, amiben a táplálkozás hálaadássá nemesül, a szabadidő szemlélődéssé, a szexualitás pedig egyesüléssé. Nem az imádság van az időben - vallja M. Buber -, hanem az idő az imádságban... és a tér az áldozatban, nem pedig fordítva. Az teszi varázstalanná a hétköznapjainkat, hogy nem vesszük észre a mélységeit. Misztikus lesz a 21. század kereszténysége, vagy nem lesz? Talán valami mégis megmarad mutatóba...
"A keresztényeket sem területi, sem nyelvi szempontból, még faji szempontból sem lehet megkülönböztetni a többi embertől. Sehol nincsenek olyan városok, melyekben mint sajátjukban laknának, nincs külön nyelvük sem, amelyet beszélnének, nincs sajátos, rájuk jellemző életmódjuk… Görög és barbár városokban egyformán laknak, kinek mi jutott osztályrészül, étkezés és öltözködés tekintetében alkalmazkodnak azon vidék szokásaihoz, s az élet egyéb területén mutatkozik a közösségi életük alkotmánya különösnek és elismerten meglepőnek. Saját hazájukban laknak, de mégis jövevényekként; mindenben részt vesznek polgárokként, de mindent elviselnek, mint idegenek; bárhol, idegenben is otthon vannak, de minden haza idegen számukra… Engedelmeskednek a meghatározott törvényeknek, de életükkel felülmúlják a törvényeket. Egészen egyszerűen: ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban."
A fenti idézet a Diognétoszhoz írt levélből származik. Ezen írás a Kr.u. 2. század vége felé keletkezett, tartalmilag a kereszténység apológiája. Gördülékeny, szép stílusa miatt a patrisztikus irodalom egyik legkedveltebb darabja lett a humanisták kora óta. Ezért is került abba a gyanúba, hogy hátha humanista hamisítvány.
Mitől leszünk mi keresztények eredetiek? Hogyan világíthatunk a nálunk kopogtatók számára? Mától gőzerővel beindulnak a liturgikus nagyüzemek. A vallás-gyárak földön-vizen-levegőben Jézus feltámadását ontják majd. Ahogy mondani szokás, még a csapból is Jézus ömlik...
Jól eshet a túlkínálatban egy kis evangélium (jó hír) Hans Küng tolmácsolásában:
"A katolikus egyház története kétségkívül sikeres: a legrégibb, legtöbb hívőt számláló és minden bizonnyal a kereszténység leghatalmasabb képviselője. Csodálják a kétezer éves életerejét, a globalizációt megelőző, az egész világra kiterjedő és ugyanakkor helyileg hatékony szervezettségét, szigorú hierarchiáját és szilárd dogmarendszerét. A szertartások gazdag és színpompás hagyományát, elvitathatatlan kulturális teljesítményét a nyugati világ kiépítésében...
Ugyanezt az intézményt a harmadik évezred elején többen támadják, mint valaha. Változatlanul hatalomra éhes és belátásra képtelen hivatalos egyházat látnak benne, amelyet a tekintélyelvűség, a tanok diktatórikus érvényesítése, a félelemkeltés, a szexuális komplexusok, valamint a párbeszéd elutasítása jellemez. A múltban elkövetett szörnyűséges tévedések és gaztettek miatt ugyan Róma újabban bocsánatot kért, de az egyházi kormányzás és inkvizíció újabb áldozatokat követel. Demokratikus korunkban nincs még egy olyan intézmény, amely ennyire embergyűlölő módon bánna soraiban a másként gondolkodókkal és a bírálatot hangoztatókkal, amely ilyen mértékben diszkriminálná a nőket, ennyire szigorú és merev álláspontot képviselne az abortusz, a homoszexualitás, az eutanázia és hasonló kérdésekben. És mindezt a tévedhetetlenség dicsfénye övezi, mintha magának az Istennek az akaratáról volna szó…
A kritikátlan csodálat és a gyűlölet táplálta bírálatok féligazságaival szemben az igazság [középen található]: hasonlóan más intézmények történetéhez, a katolikus egyházé is felemás. Nemcsak olyan szellemi hatalmat, sőt nagyhatalmat képvisel a világon mindenütt, amelyet nem tudott megsemmisíteni sem a nácizmus, sem a sztálinizmus, sem a maoizmus. A nagy szervezeti egységeken kívül a világ minden táján egyedülállóan széles bázissal rendelkezik az egyházközösségek, kórházak, iskolák és szociális intézmények révén, amelyekben minden hiányosság ellenére végtelenül sok jót cselekszenek… segítik a fiatalokat és az öregeket, a szegényeket és a betegeket, a kudarcra ítélteket… Jézus Krisztus neve az »arany vezérfonál« az egyház történetének toldozott-foldozott, szakadozó és mocskos szőttesében. Egyedül ennek a Jézus Krisztusnak a szelleme képes arra, hogy hitelessé és érthetővé tegye a katolikus egyházat és a kereszténységet."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése