2008. március 23., vasárnap

Trelawney professzor ebihalai

Erős a gyanúm, hogy nem aratok sikert a "skóciai rokonaim" körében azzal a kijelentésemmel, hogy nem Piton a kedvencem a tanári karban. Mentségemre legyen, hogy a szememben a jóslástant oktató Trelawney első szimpatikus vonása éppen a teaház-tanterem volt. Kellemes és mosolyra fakasztó, hogy már az évnyitón közli: "Sajnos februárban több óra is elmarad az influenzajárvány miatt. Jómagam be fogok rekedni..." A Neville kétbalkezességét megjövendölő beszólása pedig plusz pontot ér: "Miután eltörted az első csészét, kérlek, hogy a kék mintásak közül válassz másikat. A rózsaszínűek a kedvenceim."

Van azonban egy lényegesebb megjegyzése is. "Elhatároztátok hát, hogy elmerültök a mágia legbonyolultabb ága, a jóslástan rejtelmeiben. Kötelességem már elöljáróban figyelmeztetni benneteket: aki nem rendelkezik a Látás képességével, az vajmi keveset tanulhat tőlem. Ezt a tudományt nem lehet könyvekből elsajátítani..."

Vekerdy ebihalas példája sokáig nyomon fog követni. A béka köztudottan kétéltű állat; az ebihal az egyedfejlődésének egyik állomása, amikor még kopoltyúval lélegeznek a kis porontyok. A tüdő használatát pedig nem úgy tanulják meg, hogy gondos gazdájuk egy magas falú edényben tartja, majd naponta egyre hosszabb időre kiteszi őket a tópartra. Maguk másznak ki időnként egy arra alkalmas, lapályos szakaszon - amikor jókedvük (érettségük) úgy diktálja -, a levegőre. A gyerekek érdekét szem előtt tartó iskola is alkalmazkodik a tanulók egyéni útjához, ott és abban nyújt nekik segítséget, amiben és amikor arra személyes szükségük van. Még azzal a kockázattal is számolva, hogy esetleg senki sem fog egyszerre lépni az esti rétes reményében.

A csoportjaim bemutatkozása során arra szoktam apellálni, hogy maguk döntöttek az ismeretek megszerezése mellet. Én mint idegenvezető ajánlok nekik útiterveket, programokat, azonban nem tudok velük tartani. Ezért fogott meg első olvasásra ez az "elhatároztátok" kifejezés.
Másik fontos üzenetem számukra, hogy már sok információval bírnak, több alkalommal én fogok általuk gazdagodni. Sokszor ők tudják hatékonyabban elvezetni egymást egy mélyebb látásra, az összefüggések megsejtésére.

A kritikai pedagógia a világ megismerésének, együttes kutatásának folyamataként írja le a tudásszerzést, formálódást. A tudás társadalmi konstrukció, nem a világ egyértelmű leképezése, tehát optimálisan a párbeszédből épül. A freirei modell szembehelyezkedik minden felülről jövő neveléssel, és azzal, amit ő az iskolai tudásközvetítésben "bankkoncepciónak" nevez, ami a tudásra, mint valamilyen egyeseknek meglévő tárgyra tekint, amelyet át kell nyújtani azoknak, akik nem tudnak. Ez a gondolat, s a belőle fakadó cselekvés csak megerősíti az elnyomást, és nem teszi lehetővé a saját hang megszólalását. A nevelés-oktatás feladata nem az elnyomottakért tenni, hanem a velük együtt dolgozni a felszabadításukért. A lehetőség őbennük van. Meglátása szerint fel kell számolni, hogy a tanár és diák kettősségében gondolkodjunk, a nevelés-oktatás során valójában a tanuló-tanár és a tanár-tanuló lép egymással dialógusba. A pedagógiai dialógus a világ megismerését és átalakítását mozdítja elő: az elnyomottal együtt ismeri fel az elnyomás okait, és megteremti azok felszámolásának lehetőségét. Ez a felismerési folyamat a híressé vált freirei "tudatra ébredés": a conscientizaçao.

Már túl vagyok Hagrid első óráján. Lássuk, hogy mi az a Mumus a szekrényben!

1 megjegyzés:

Gyuri írta...

Nahát milyen ismerős szöveg ez itten? :)) Éljen a kritikai pedagógia!