Marshall Rosenberg – az Erőszakmentes Kommunikáció kidolgozója – magánpraxisában is vezet sakál naplót. Ezt a kis noteszt arra használja, hogy amikor az utcán jártában-keltében meghall valamilyen eredeti, erőszakos kifejezést, azt azon melegében lejegyzi. A későbbi tréningeken és beszélgetésekben nagy hasznát látja. A zsiráffá válás útja az, hogy előbb merünk sakálnak mutatkozni. Ezen a gyakorlaton felbuzdulva, íme néhány viselkedésminta, amely megakadályozhatja azt a fajta jelenlétet, amely az empatikus összekapcsolódáshoz szükséges:
Tanácsadás: "Szerintem legyél kicsit keményebb / határozott / engedékenyebb, stb."
Felülkerekedés: "Ez mind semmi ahhoz képest, ami velem történt!"
Bölcselkedés: "Ez a tapasztalat még hasznodra válhatna, hogyha hajlandó lennél ..."
Vigasztalás: "Nem a te hibád! Te minden tőled telhetőt megtettél."
Történetmesélés: "Erről az jut eszembe ..."
Lekicsinylés: "Fel a fejjel! Ne törj le emiatt!"
Szimpatizálás: "Ó, szegénykém..."
Kihallgatás: "Mikor kezdődött?"
Magyarázkodás: "Én fel akartalak hívni, de..."
Kijavítás: "Nem így történt!"
Szerelésmánia: "Most azt kell tenned, hogy…"
Örömmel várom a kiegészítéseket!
2 megjegyzés:
A "Nem a te hibád! Te minden tőled telhetőt megtettél."-el mi a gond?
Szerintem az vele a gond, hogy nem lép ki a "bűnös-ártatlan" paradigmából. Ha azt mondom, hogy "nem a te hibád", egyben azt is állítom, hogy valakinek (valaminek) a hibája. Tehát bűnöst keresek, okot; megpróbálom megmagyarázni (milyen alapon?! milyen pozícióból?!) a másik problémáját - ahelyett, hogy egyszerűen vele lennék, elfogadva, hogy épp azt érzi, amit érez, és nem mást.
Megjegyzés küldése