A harmadik Harry Potter könyv végére alaposan összeértek az események. Érdekes volt Herry és Hermione időutazása, illetve a nagy kísértés, hogy módjukban állna megváltoztatni a múltat. A "ki a jó és ki a rossz?" dilemma is rendesen ki van pörgetve. Most mégis egy mellékesnek tűnő szempontot gondoltam tovább.
Csikócsőrt és Herry keresztapját is halálra ítélik, mindkét esetben gigászi küzdelem kezdődik az ártatlanok védelmében, az erőfölénnyel kicsikart és etikátlan eljárások visszafordítására. Harry már majdnem megérte, hogy egy szerető családot kap ajándéka, csak ne lettek volna jogkövető felnőttek, akik törvényen kívülre szorítják a Sirius Black féléket.
A Ments meg uram! c. film emléke kelt életre bennem. Susan Sarandon zseniálisan megformált Helen nővére, aki többet lát a siralomházban ülő Matthew Poncelet személyében, mint a paragrafusok és indulatok erdejében bukdácsoló környezete.
Két éve, a Sziget Fesztiválon élő könyvként kikölcsönzött egy jogász-hallgató csoport, akik éppen a halálbüntetésről szerveztek beszélgetést. Elhangzott sok-sok okos gondolat, például, hogy mennyire nem működik elrettentő eszközként, milyen lehetőségei vannak a helyreállító igazságszolgáltatásnak, stb.
Visszatérve a filmre: azok a kockák peregnek le képzeletben, amikor kivégzése előtt a főhős találkozik a családjával. Hatalmas „MIÉRT?” kérdés tornyosult fölém, feldolgozhatatlan. A halálbüntetés ugyanis nemcsak a tettes elleni kényszerintézkedés, nem is csupán az áldozatok hozzátartozóinak nyújt elégtételt, hanem sokkal inkább az „élők” szövetében okoz helyrehozhatatlan károkat. A későbbi rehabilitáció lehetetlensége sem elhanyagolható szempont. Ettől azonban sokkal súlyosabb gond, hogy gyógyíthatatlan sebként tátong a hátramaradottak életében valakinek az elvesztése.
Goretti Mária 1890-ben született. A szomszéd fiúnak, Alessandronak nagyon tetszett, azonban a közeledése eredménytelen volt. Amikor csak ketten maradtak otthon fiúval, ő a szobájába akarta csalogatni Máriát. Mivel újra sikertelen maradt a csábítása, a felbőszült Alessandro 18 késszúrással megsebesítette. Az elősiető szomszédok segítségével Mária kórházba került, kétórás műtéttel próbálták megmenteni, hasztalan. Másnapra meghalt. Halála előtt megbocsátott a gyilkosának. A fiút 30 évi kényszermunkára ítélték. Pár év után azt állította, hogy Goretti Mária megjelent neki, ettől kezdve megváltozott. Szabadulása után a meggyilkolt lány anyjától bocsánatot kért, később az asszony volt az egyetlen anyagi támagatója. Goretti Máriát 1947-ben boldoggá, majd 1950-ben szentté avatták. A hatalmas tömeg miatt először történt, hogy a Szent Péter téren kellett az ünnepséget megtartani. Az eseményeken XII. Piusz pápa egyik oldalán a lány anyja, másikon a gyilkosa állt, ami szintén egyedülálló az egyháztörténelemben.
Van valami fontosabb az én igazamnál és a nagybetűs igazságnál. Lesz időnk megérteni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése