Élő Könyvtár

A könyvtárakban általában csend van, de az élő könyvtár beszélgetéstől hangos. Boszorkányt, vagy drogost kölcsönözhetünk, hogy kevesebb előítéletünk legyen. Már a világ 12 országában léteznek olyan speciális "könyvtári" napok, amikor könyvek helyett, embereket lehet kölcsönözni. Pontosabban a munkájuk, vallásuk, etnikumuk, szexuális identitásuk, kinézetük miatt általában előítéletekkel, esetleg gyűlölettel kezelt emberek nem kölcsönözhetők ki több hétre, csak "helyben olvashatók". A katalógusban szerepel többek között transzszexuális, bevándorló, boszorkány, mozgássérült, médium, ateista, drogos, és meleg. Fél órán kereszül lehet velük beszélgetni, és a személyes kommunikáció kapcsán olvasni gondolataikban, ahelyett, hogy információk hiányában teljesen téves, negatív dolgokat feltételeznénk róluk.

Az alapötlet a dán Ronni Abergeltől származik, akinek 15 évvel ezelőtt hat késszúrással megölték egy barátját, minden ok nélkül. Ekkor határozta el, hogy tesz valamit az erőszak ellen, és 2000-ben megszületett a Living Library ötlete, mivel úgy gondolta, hogy ha az aggresszió áldozatai és elkövetei jobban értenék egymást, elkerülhető lenne az erőszak. Az élő könyvtárat minden országban máshogy fogadják, Ausztráliában van olyan város, ahol havonta rendeznek élő könyvtárat. Magyarországon sem ismeretlen a dolog, a Szigeten évek óta van emberkölcsönzés. Az is érdekes, hogy hol, kik a népszerű, vagy nagy ívben kikerült "könyvek". Ronni egy az ABC News honalapján közölt riportban elmondta, hogy míg Angliában a muszlim, vagy az ex bandatag volt "kapós", addig Magyarországon a neonáci. Amikor először rendeztek nálunk ilyet, az emberek még nem merték kikérni a homoszexuális szereplőt, de a rendőrrel sem mert senki beszélni.

A beszélgetéseken keresztül rengeteg információ birtokába juthatunk, márpedig az előítéletek nagyrésze a nem tudásból származik. Bár, az is igaz, hogy, akiben masszív előítéletek élnek, az közelébe sem merészkedik egy ilyen helynek. Akiben viszont van egy kis nyitottság, és jó adag kiváncsiság, valamint hajlandóság arra, hogy szembenézzen saját prekoncepcióival, az kölcsönözhet embert.

Több éve részt veszek a programban, mint katolikus pap könyv. Ezalatt sok érdekes beszélgetésben volt részem. A szépséghibája a történetnek, hogy nehezen találtak rajtam fogást az egyházzal elégedetlenek, hiszen a legtöbb dologban hamar egyet tudtunk érteni. A magam módján igyekeztem korrekt lenni, és valamelyest úgy fogalmazni, hogy a hivatlaos álláspont és érvelés is teret kapjon, mégsem volt ez annyira könnyű számomra, és hiteles a hallgatók felé. Hozzáteszem, hogy nem árultam zsákba-macskát, és a társalgás általában akkor vett komoly fordulatot, amikor - többnyire már az elején - a személyes helyzetemet is tisztáztuk.

Ennek viszont úgy tűnik vége, hiszen idén egy hivatalos keretben szolgáló kollégám is beszáll a katalógusba, így én címet változtatok. Lányos zavaromban a kiugrott pap jelzős szerkezettel kacérkodom. Van elég előítélet velünk kapcsolatban is. Éppen az a kérdés: melyek azok? Kérlek, segítsetek nekem kiegészíteni az alábbi listát:

-- Gyűlöli az egyházat.
-- Elveszítette a hitét.
-- Meghasonlott önmagával.
-- Szenvedélybeteg (alkoholista).
-- Megveti a cölibátust és az önmegtartóztatásban élőket.
-- A polgári életbe menekül.
-- Kerüli a liturgikus alkalmakat.
-- Önsajnálatban él.
-- Retteg a haláltól.
-- ...