Mi végre testté lenni?
Kétezer év kevés volt arra,
hogy felragyogjon a sejtek dicsősége.
Húshalmokon lépkedünk...
Sion hegyén álomköntös a béke.
Szétfoszlik a tegnapok délibábja;
és ami éhségünket elodázza
már elfér egy tenyérben.
Akol-melegben egymásra simul
hús és csont és az a másikféle,
ami - reméltük - soha nem ér véget.
A legnagyobb veszteség:
ha kettéhasítod a mindenséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése