Sokan nyugalomra akarnak jutni; eltávolodni az élet gondjaitól.
Vagy a munkájuk hatékonyságát, világos gondolatokat, helyes döntéseket remélnek.
Némelyek gyógyító erőt akarnak szerezni.
A múltjukat akarják feldolgozni, vagy mostani magatartásukon változtatni, illetve a jövőjükről gondolkodni.
Egyesek egyfajta terápiát remélnek.
Mindezekkel szemben ellenállást érzel: nem akarod megengedni, hogy ami ott van, az ott legyen. Az elutasítás seb módjára továbbra is benned lesz, de nem kell már foglalkoznod vele. Mint egy kifertőtlenített, bekötött seb, ami egy darabig fáj még, de nem igényel további figyelmet. Nem küzdesz ellene, hanem időt hagysz neki, hogy teljesen begyógyuljon.
A gondolkodás és a tettek igen vékony szelete a valóságnak, néha a bezártság érzetét keltik bennünk. Ebből a szűk térből vezet kifelé egy lépcső: az észlelés. (Lehetetlen, hogy a gondolatvilágodból egy újabb gondolat segítségével találj ki.) A szemlélődésben nincs harc, nem vezet megosztottsághoz. A lét hordoz engem, nem kell semmit sem bizonyítanom.
Amikor le akarjuk rombolni saját önzésünket, óhatatlanul is ördögi körbe bonyolódunk. Csak magunknál fogunk időzni. Semminek sem kell történnie. A puszta kíváncsiság, vagy kizárólag elméleti érdeklődés nem elegendő "felszerelés" erre az útra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése