Reggel csöpögő esőben értem a Dózsa György úthoz. Nyolcan voltunk a téren, a galambrajokat nem számítva. Alig gurultam túl a díszburkolaton, Anyada (azaz Eszter) már ott várt a fák alatt. Vili (a vadászeb) kicsit körbeugrándozott, aztán elindultunk mókusozni. A mókusozás kutya dolog, meg kell keresni, sőt abszolút csöndben be kell cserkészi a mogyoróbokrok, fenyőligetek alját; hátha lepottyan egy loboncos vörös bunda. Ma nem volt szerencsénk - de holnap reggel 6:30-kor újra jövünk!
PS: Egyik emlősállat sincs veszélyben! Vili nem tud fára mászni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése