2010. július 11., vasárnap

Bunkók vagyunk, ennyi

Melegfelvonulás 2010.

KÉRDÉS:

- nincs elég fémkordon
- hermetikusan le lesz zárva
- dobótávolságon kívül
- későn érkezők nem fognak tudni csatlakozni
- nem lesz lehetőség a felvonulás ideje alatt a menetből távozni
- hazafelé menet menj a legközelebbi metróállomáshoz, lehetőleg csoportban

Bezártság, kiszolgáltatottság, fenyegetettség!
Ez lenne "A Méltóság"???


VÁLASZOK:

A Pride nem jó vagy rossz módszer. Itt nem a közvélemény befolyásolásáról van szó, nem az előítéletek csökkentéséről, hanem egyszerüen csak egy jog gyakorlásáról. Ez nem alku kérdése. Ahogy a Szigeten való 2001-es megjelenésünk sem az volt. A társadalmi térben szeretnénk a bennünket megillető helyet megkapni. A Pride ennek a térfoglalásnak egyik fontos terepe. Szimbolikus üzenete van annak, hogy megrendezzük/rendezhetjük a következő Meleg Méltóság Menetét.

Másrészt a hatalom nem változik meg szép szóra. Nyomásgyakorlás egyik eszköze a nyilvános demonstráció. Most kell csak igazán a pride-olnunk...


Nem - de szerintem ilyen körülmények között még inkább ott kell lenni, épp azért, hogy ne lehessen kiradírozni teljesen a témát a társadalmi nyilvánosságból.
Az is érdekes, hogy semmilyen más felvonulás kapcsán nem hallottam news itemként, hogy közerkölcsileg vizslatnák... a mai MR1 déli krónikában + az info rádióban is (meg gondolom, más helyeken is) ezt mondják s ezzel megerősítik, tovaterjesztik azt a felfogást, hogy a melegek kétes alakok, akiktől félteni kell a közmorált, ezért a rendőrség hangsúlyosan fölhívja a figyelmet, hogy a közmorál védelme érdekében nem fog visszariadni a beavatkozástól... Pl. a gárdaavatások kapcsán nem emlékszem, hogy ilyesmi miatt aggódtak volna a rendőrök vagy a híríró-olvasó médiamunkások. Ami jogszerűtlen, az nem sérti a közmorált. A gyűlöletszítás is közerkölcsünk része... amúgy meg mi a fene a közmorál?


Én is ott napoztam a többi tettestársammal - egy tökéletesen értelmetlennek tűnő rendezvényen -, amit mégsem lehetett kihagyni.

- Rohadt meleg volt, árnyék alig.
- Minden utca le volt zárva, csak a kamerákon keresztül tudtunk üzenni, mint valami valószínűtlen teleregény statisztái.
- Látszott, odahallatszott, hogy jobb sorsa érdemes honfitársaink nem akarják érteni.
- Én sem gondolom hogy a legjobb módszer az elfogadtatásunkért.

Akkor mi a fene szól mellette?

- Hogy a meghátrálásnak még nagyobb üzenete van. Az antiszemitizmus akkor kezdődik, mikor egy zsidó első alkalommal hátralép. Mert ezzel elismeri, hogy ő itt másodrendű, kiskorú, irányítható, elgázosítható ha "van rá igény".
- Hogy a homofóbia a heterók betegsége. Kezdejenek vele valmit ők, ha nem érzik jól magukat benne. Ebben a folyamatban annyit tudunk tenni értük, hogy nem engedjük a nagy tudatalatti szőnyeg alá söpörni a rossz lelkiismeretüket.
- Hogy a bujkáló, öngyűlöletben, sajnos néha az önpusztítás határán táncoló melegekenek legyen még egy szalmaszál. Az első felvonulástól távol voltam, de fel tudom idézni azt a bizsergő érzést, amikor az újságokban olvastam róla: "Vannak akik ott voltak, kiálltak, szóltak helyettem is!"
- Hogy egyszer ünnep lehessen (és nehezebb újrakezdeni, mint abbahagyni), ami ma még inkább fejtörés, nyűg, kötelesség.
- Végül pedig az, hogy AMI NEM TILOS, AZT SZABAD POLGÁRTÁRSAIM!!! (Nehogy már meg kelljen magyarázni...)

Nincsenek megjegyzések: