Nyíri Tamással - egyik filozófia óránk szünetében - arról beszélgettünk a pasaréti ferences templom alagsorában, hogy a fiatalok mennyire tudják elfogadni és a valóságban megélni az egyház felszólítását a házassági hűségre: "Tisztaság az oltárig, hűség a sírig..." Természetesen igyekeztünk ellene érvelni, maga tanított és buzdított is minket erre a furcsa viselkedésre (szóval és példával egyben). A legédesebb pillanatok azok voltak, miikor nem bírta már magában tartani a saját véleményét, és cérnaszakadás-szerűen, szenvedélyesen kibuggyant a professzor szájából egy-egy felejthetetlen, magánemberi vélemény. Például a latin mise "titokzatosságának" indoklása annyira felzaklatta, hogy szinte félig kiabálva mondta: "Miért? Ha azt mondom, hogy {Ez az én testem...} és az megtörténik, az nem csoda, nem misztérium??? Csak akkor éljük át, ha {hókuszpókusz}-olunk? Nos, a próbaházasságra is volt egy mondata. Mi azt próbáltuk védeni, hogy ha nincs szexuális, testi harmónia a két fél között, akkor előbb-utóbb úgyis szétmegy a viszony, és gyártjuk futószalagon az ágytól és asztaltól való elválásokat. A válassza roppant mód egyszerű és meglepő volt: "Miért van szükség arra, hogy kipróbálják a másik testét? Hát nem látják, hogyan eszik?"
Marlo Morgan gyanús módon hallgat a törzs szexuális életéről, mintha a Mária Rádió közös fatimai zarándoklatáról tudósítana. Ezt a hiányosságot már korábban is "lefüleltem", mélyebben viszont nem gondoltam végig.
Szóval: a szexualitásnak sincsen (mint ahogy az élelem megszerzésének és elfogyasztásának sem) egyetlen helyes útja, mécs csak ösvénykéje se. Viszont a sok-sok vonal mégis kirajzol két jól elkülöníthető attitűdöt, amiket illethetünk a már bevált és beszédes elvevő-meghagyó kifejezésekkel. Mire gondolok?
A meghagyó szex a partner számára ingyen nyújtott lehetőség: ajándék, ami a spontaneitás talaján mozog. Kölcsönös bizalom, ráhagyatkozás jellemzi. Öröm és megelégedettség jár a nyomában.
Az elvevő erotika forintosítható árucikké lett, a piaci kereslet-kínálat szabja meg a működését. Még a szentségi katolikus otthonokban is elvevő szexről beszélhetünk, amennyiben méricskélés, befektetés-haszon gondolkodás üli meg; ne adj' Isten, a pár manipulálásának eszköze.
Az elvevő szex mintázata éppúgy felfalja és kiégeti a meghagyók testi kommunikációját, mint ahogy a civilizációnk könyörtelenül felszámolja a vele nem illeszkedő egyéb kultúrákat.
Lehet-e meghagyó szigetet létesíteni, működtetni és fenntartani az elvevő ár sodrásában? Valamiféle történelmi relikviák lennének csupán a "boldog békeidők" családi fotói, amik, mint meteorák állnak a történelem/fejlődés/etc. kimosta talajon? Van-e reménye egy meghagyó forradalomnak (inkább reneszánsznak)? Kérdőjelek hada.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése