A depresszió villámai csapkodnak a környezetemben. Depi-öngyi-uncsi hangulatban leledzenek az ismerőseim. Pedig nyár van, nyár - röpke lepke száll virágra, zümmög száz bogár. ;) Engem is el-el kap valami nosztalgikus búskomorság és nagyon nehéz kinézni belőle. Ezért találták fel a biciklit. Napi két óra kerekezés kifújja belőlelm az önsajnálat és lehangoltság minden füstjét. Olyan jókat kacarászok, dalszövegeket írok (persze fonák stílusban) és elő is adom magamnak. Abban csak reménykedni tudok, hogy a buszmegállóban nem hallják az egész sort...
Az Olof Palme sétány közepén villant be egy gondolat: az a megfogalmazásom, hogy "rossz érzés", a sakálszótáramból jön. Annyi értelme van a zsiráfvilágban, mint annak, hogy oktalan láz, csúnya lakmuszpapír. Az érzéseink vannak, nem szorulnak indoklásra és értelmezésre, minősítésre végképp nem. Lehetek az aki, átélhetem a valóságot olyan irreális nagyításban vagy kicsinyítésben, ahogy tetszik. Ezek nem versenyezhetnek az igazságtartalmukkal. A mindenkinek igaza van rabbis viccek hallatlan élettapasztalattól terhesek. A sakálfül két irányban is elhelyezkedhet: (1) kifelé fordítva a másik felelősségét hallja, aki bánt, nem vesz figyelembe, gonosz velem; (2) befelé hallgatózva viszont hülye-hisztis-picsának, reménytelen, magányos, elvesztett szerencsétlennek titulálja magát. A Stadionokhoz érve már kezemben volt a kis sakál. Hagytam kapálózni kicsit, aztán letettem.
A másik reggeli élményem az Ismeretlen katona sírjánál várt rám. Három koszorú díszeleg rajta, más-más nemzetek zászlóival a hasukon. A lengyel tegnap reggelre leesett, talán lefújta a szél. Még délután is ott feküdt az emlékmű mellett. Ma reggelre visszakerült a becses helyére. De ki rakta vissza? Trapitis stílusban generáltam egy új foglalkozást, a Nagy Koszorúigazító-t. Valakit, akinek az van a munkaköri leírásában, hogy ha a városban valmi rendetlenség adódik, például egy szalag rosszul áll, egy kicslány cipőfűzője kibomlik, vagy a galambok nem találják a kiflicsücsköt, akkor ott terem és helyrehozza a csorbákat. Megpályáznám ezt a melót, az tutti.
4 megjegyzés:
Úgy tudom, aki ennek a melónak a főnöke, nála nem kell sem pályázni, még csak jelentkezni sem. Csak úgy, megtenni...
Szómágia-szagot érzek... :)
Úgy gondolom, a "rossz" melléknévnek (mint egyetlen más szónak sem) nincs önálló jelentése: mindig az adott helyzetben való használat dönt a tartalma felől. És a "rossz"-nak én minimum háromféle használatát tudom megkülönböztetni.
1.) A "helytelen" szinonimája. Ebben az esetben nyilvánvalóan sakál kifejezés. "Helytelen érzés" nincs.
2.) A "nem a célnak megfelelően működő" szinonimája. Ez önmagában tisztán megfigyelés, azaz zsiráfkonform. Ami a "nem a célnak megfelelően működő érzést" illeti -- ez se nem sakál, se nem zsiráf, hanem leginkább fogalmi zavar..
3.) A "számomra kellemetlen" szinonimája. Ez ugyancsak vegytiszta megfigyelés -- történetesen a saját érzéseim megfigyelése. A kisbaba érzései/érzelmei egyszerűek és kétpólusúak: vagy "jól" van, vagy "rosszul" van (értsd: "kellemesen" vagy "kellemetlenül"), annak függvényében, hogy a szükségletei ki vannak elégítve vagy sem. Ez felnőttkorban is igaz, még akkor is, ha az érzéseink differenciálódnak közben.
Konklúzió: az én szótáramban a "rossz érzés" kifejezés -- e 3. értelemben -- minden további nélkül zsiráfkompatíbilis.
Köszönöm a gyors visszajelzéseket! Jó úgy írni, hogy olvassátok. Az első értelmezésen kívül hajlok a szómágiára, Balázs. Az a gyanúm, hogy tudjuk magunkat manipulálni félrevivő szavakkal. Nem baj, ha ezzel a sejtéssel egyedül maradok... :)
Önmagunk manipulása a szóhasználattal: természetesen létező dolog. Ellenszérum: tudatosság; a lehetséges probléma felismerése és szem előtt tartása -- utána pedig a szavak autonóm módon történő megválasztása. Szerintem.
Megjegyzés küldése