A hűségről így is, úgy is

Egy hatvanas éveinek elején járó házaspár a harmincötödik házassági évfordulóját ünnepelte egy csendes, meghitt kis étteremben... Egyszer csak egy gyönyörű tündér jelent meg az asztaluk mellett és azt mondta:

- Mivel ennyire különleges házaspár vagytok, és hűek voltatok egymáshoz ez alatt a hosszú idő alatt, kívánhattok tőlem egyet-egyet. Én teljesítem a kívánságotokat!
- Ó! Én szeretném körbeutazni a Földet az én nagyszerű férjemmel! - kérte a feleség.

A tündér meglengette a varázspálcáját és - abrakadabra - két első osztályú jegy termett az asztalon a Luxus Utazási Iroda világkörüli útjára. Most a férjen volt a sor. Gondolkodott egy percet és így szólt:

- Nos, ez az egész nagyon romantikus, de egy ilyen alkalom csak egyszer adatik meg az életben... Szóval ne haragudj kedvesem, de az én kívánságom egy nálam 30 évvel fiatalabb feleség!

A tündér és a feleség nagyon csalódott volt, de a kívánság az kívánság... Így a tündér körözött egyet a varázspálcájával és - abrakadabra - a férj 92 éves lett!

Mi a mese tanulsága?
A férfiak hálátlanok, de a tündérek nők...

És másként: A nők hűségesebbek? (1, 2)

Ha férfi vagy, akkor vélhetően egy elég egyértelmű igen választ adsz erre a kérdésre. A legtöbb féri egyszerűen nem is feltételezi azt, hogy a párja kikacsint a kapcsolatukból, abból az igen egyszerű nézetből kiindulva, hogy 'jó kislány'. Elég szerencsétlen módon, de a férfiakat elhagyó nőkről a legtöbbször ki sem derül, hogy félreléptek a kapcsolatuk során.

Ha pedig nő vagy, akkor vélhetően úgy jellemzed magad, mint a legtöbb társad, aki kijelenti, hogy ő egyszerűen 'nem az a fajta', aki megcsalja a másikat valaha is. Akárhogy is vesszük, azok a nők, akik egyszer megcsalták már párjukat, és ezen a sokkon túlléptek, onnantól kezdve nem tudják a folyamatot megállítani.

A kérdés az, hogy mi ennek az oka, miért is lehet felfedezni benne bármilyen következetes törvényszerűséget a legtöbb esetben?

A nők kezdeményezik a válások több, mint 70%-át világszerte. A leggyakoribban váló korosztály a késői 20-as, 30-as éveikben járó asszonyok, átlagosan 4 év házassággal a hátuk mögött. Ez az az időszak, amit a nők a középkor eleji krízisnek élnek meg, és nagyban hasonlít a férfiak kapuzárási pánikjához, csak jóval korábban következik be. És főképp: a nők határozottan többször lépnek félre, mint a férfiak ebben a korszakban.

Négy lépcsőben lehet elkülöníteni az idevezető utat, de minden esetben a szexuális vágy csökkenésével kezdődik a folyamat.

1. lépcső: annak a felfedezése, hogy valami hiányzik az életükől. Megvan ugyan már mindenük, amit korábban akartak, otthon, család, nagyszerű férj, de azt érzik, hogy lehetnének boldogabbak is. Idővel nagyon sok nő ekkor kezd veszíteni a szexuális érdeklődéséből. Nem szokatlan egyáltalán, hogy kerülik a fizikai kapcsolatot a párjukkal, mert attól tartanak, hogy az érintésekből szex lesz. Fáradtságra hivatkoznak, és megpróbálnak más időben ágyba jutni, mint a férjük. A szex munkává válik számukra, kötelesség lesz belőle, mint a mosogatás. Azt érzik, hogy nyomás van rajtuk, feszül a testük, fáj a gyomruk, ha a szex szóba kerül egyáltalán. Ezzel együtt azt is kezdik gondolni, hogy a hiba bennük van, frigiddé váltak, és ez automatikusan azt váltja majd ki a férjükből, hogy megcsalja őket.

2. lépcső: a nők kezdik azt érezni, hogy vágynak arra, hogy a házasságon kívül kapjanak impulzusokat. Akárhányszor botlanak bele egy 'új' férfiba, legyen szexről, vagy plátói érzelmekről szó, a nők mindkét esetben hatalmas érzelmi töltettel fogják felruházni ezeket az esteket. Hosszú évek után azt érzik, hogy végre őrülten vágynak valaki után, amitől persze iszonyatos bűntudatuk is támad, függetlenül attól, hogy az új kapcsolat szexuális töltetű is, vagy érzelmi csupán. Ahogy a hűtlenség mint téma megüti a fülüket, jöjjön az akár a médiából vagy egy baráti beszélgetésből máris bűnösnek érzik magukat. Olyan érzés ez, mintha egy részüket vesztették volna el. A társadalom megítélése alapján kétfajta nő van: a rendes, és a rossz. A bűntudat miatt sokan hirtelen nagyon kedvesek lesznek a párjukkal, de a legtöbbször a vágyuk felülemelkedik ezen a viselkedésen, és egyre inkább azt kezdik kommunikálni, hogy mit nem kaptak meg a házasságukban, hogy ide jutottak. Így aztán idővel negatívan és szarkasztikusan kezdenek el nyilatkozni a saját házasságukról.

3. lépcső: azok a nők, akik itt tartanak, már benne vannak nyakig afférokban, be is fejeztek jó párat belőlük. Soha nem tapasztalt élményeket élnek át. Újra azt érzik, hogy élnek, nem csak léteznek, és sokan azt gondolják, hogy egy-egy kalandban megtalálják a lelki társukat. Más szóval: szerelmesek. Mindemellett állandóan küzdenek önmagukkal, hogy választaniuk kellene a férjük és a szerelmük között. Hisznek benne, hogy amit tesznek az helytelen és inkorrekt, de tovább folytatják ennek dacára is. A legfontosabb, hogy találkozhassanak és láthassák szerelmüket, akinek sűrűn elmondják, hogy ez az utolsó alkalom, de aztán képtelenek e mellett kitartani. A legtöbb nő kivirul ebben az időszakban, és nem egyszer bekövetkezik, hogy a férje hajlamos több időt megtakarítani és félretenni, hogy azt a feleségével tölthesse, akinek éppen minden a vágya, csak ez nem... A legtöbbször meggyőzik a férjeiket, hogy csak időre van szükségük, hogy megmenthessék a házasságukat, hogy töltsenek egy kis időt külön, és az jót fog tenni. A különélés persze bőven ad lehetőséget arra, hogy a csapongó nő még több időt töltsön szeretőjével. Ha ilyenkor következik be a szakítás a szeretővel, akkor a nők legtöbbször automatikusan a férjük irányába tolják minden csalódottságukat, és őket okolják tudat alatt, hogy nem lehetnek boldogok. Ha a férj kilépne inkább már a házasságból, akkor gyorsan menthetővé válik még azzal, hogy az eddig szexuálisan érdektelen nő hirtelen hajlandó a szexre.

4. lépcső: ez a pont egyaránt tartalmaz olyan nőket, akik úgy döntenek, hogy a házasságon belül maradnak, és olyanokat is, akik a válást választják. Néhányuk azt tapasztalja, hogy a házasságán belüli szex minősége jelentősen javult a külső kapcsolat hatására. Mások azt gondolják, hogy a szerelmük igazi lelki társuk volt, de ilyen-olyan okoknál fogva azért nem hagyják el a férjeiket. Megint mások azt hiszik, hogy az érzelmek csak azért voltak ennyire intenzívek, mert nem napi kapcsolatban éltek és így felnagyítódott az egész. Azok a nők, akik a válás mellett döntenek, határozottan azt érzik, hogy végre sikerült egy döntést meghozniuk, és újra normálisnak érzik magukat. Nagyon sok újraházasodott nő éli újra át a házasságkötést követő évek után ugyanazt az állapotot, amin korábban is átment már.

Ezeket a problémákat viszonylag könnyen ki lehetne küszöbölni még a legelején, ha megtörténne a kellő információ áramlás a házaspárok között. A mindennapi párbeszédek és az egymásra figyelés kulcs lehet ahhoz, hogy egy rossz időszak ne torkolljon egy jól működő stabil kapcsolat végébe.