Az Oswiecim lengyel város közelében lévő Auschwitz-I tábort, a nácik 1940-ben alakították ki a lengyel hadsereg egyik laktanyájában, és eredetileg politikai foglyok őrzésére szánták. A birkenaui haláltábort gázkamráival, krematóriumaival és közvetlen vasútvonalával 1941-ben építtették meg rabszolgaként dolgoztatott szovjet hadifoglyokkal. A megsemmisítő táborban lengyel források szerint 1940 és 1945 között több mint egymillió ember, nagyrészt zsidók vesztették életüket. Minden harmadik áldozat magyar volt, akiket 1944. május 15-e és 1944. július 9-e között deportáltak Magyarországról.
Hogyan lehet kárpótlást nyújtani ezért a borzalomért?
"Az év elején Auschwitzban jártam. Az egyik fotó hozzásegített szemléletem bizonyos újrafogalmazásához. Meszelt karámra emlékeztető deszkák közt egy fejkendős öregasszonyt hajtanak a kivégző-barakk felé. Az öregasszony körül két-három kisgyerek lépeget a salakos út jóvátehetetlen közönyében.
Álltam a kép előtt, s erőnek-erejével meg akartam állítani a húsz évvel ezelőtti boldogtalanságot; ahogy látszatra a fényképfelvétel megállította. De én a valóságot akartam megállítani… S akkor megértettem, hogy semminek nincs értelme, ha nem tudjuk jóvátenni azt, ami már megtörtént.
Egy hosszú gondolatsor kihagyásával - én hiszek abban, hogy jóvátehetjük azt, ami megtörtént. S méghozzá személy szerint azokkal, akikkel megtörtént. Személy szerint a meszelt deszkák előtt, 1942-ben lépegető öregasszonnyal. A költészet számomra, ha nem is pontosan ezt jelenti, de majdnem ezt: a jóvátehetetlen jóvátételét, vagy legalábbis az első lépést a képtelenség e sötétjében.
Ha ebben nem hinnék, számomra minden siker és minden öröm riasztó sivatag maradna. Nem tudom, hogy optimista vagyok-e vagy pesszimista, ahogy műveim után nevezni szoktak. Annyit tudok csak, hogy például elengedhetetlenül fontos dolgot kell még teljesítenem 1942 őszén, Lengyelországban, egy meszelt palánk előtt..." (Pilinszky János)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése