2009. szeptember 6., vasárnap

Castrojeriz y Boadilla - sarkany ellen sarkanyfu

Az elozo helyen a netezesert a csaposnonek kellett fizetni, becsulet-kassza alapon. Iras kozben lecsuszott egy korso cerveza, ami kicsit a fejembe is szallt. Ennek ellenere mar talpon voltan hajnali 4-kor es hogy teljen az ido, unalmamban megborotvalkoztam. Az ebredesben segitsegemre volt az is, hogy minden reszem viszket. A videki kis helyek romantikajanak tagadhatatlan arnyeka van: amikor a legysereg elnyugodott mar, akkor a bolhak ostroma meg-megujul. (Radnoti) Fizikai (rongyrazas szo szerint) es vegyi (fokhagyma) fegyvert egyarant bevetek a kellemetlen vendeg ellen. Ertem en, hogy nekik is elni kell valahogy, csak leszarom. Mikor hatot utott a kis templom oraja, mar idnultam, kave es reggeli is megvolt ekkorra. A kaveautomat igaz ujra kellett inditani, de nem adtam fel egykonnyen.

Ragyogoan tiszta az egbolt, csak a csillagok ragyognak az elso egy oraban. A ket oldalt fakkal szegelyezett utona telihold vilagit be minden fuggonyrepedesen at. Csak egy kozeledo auto miatt kapcsoltam be a fejlampamat, hogy lathato legyek szamara, o viszont oromeben dudalt egy sort, hogy udvozoljon (ezt teszik egyebkent a kamionsoforok is az autosztradan, ha meglatnak egy zarandokot, kedves szokas). Az ejszakai madarak fel-felroppennek a lombokbol, csak az elsotol rezzentem ossze, aztan az elet reszeve valtak. Egy gyerekkori altatodalt dudolgatok, enekelgetek: "Szep csillagos az eg, elcsendesult a ret, ezustos fenyet hinti rad a holdsugar..." Ma valahogy a gyerekkorom jon elo tobbszor is.

A Nap ovatosan tollaszkodik, minhta vissza akarna bujni kenyelmes felho-parnai koze "csak ot percre", de azok mar elparologtak, mind egy szalig. Csend van. Farkasnak bezzeg bve nem all a szaja, csacsog, kopog a koveken egesz delelott. Megpihenek egy kidolt fatorzson, eppen elfer rajta mindenem. Arra gondolok, hogy ez a fa nekem is dolte ki magat :) meg azoknak is, akiket melegit majd az osi napfennyel, vagy akiknek butora, tetogerendaja, jatekkockaja lesz. Ki tudom venni a vizespalackomat a hatizsak zsebebol anelkul, hogy levennem azt a hatamrol. Micsoda mutatvany, micsoda vilagszam!!! Kar, hogy csak ulve sikerul; utkozben meg kell kernem valakit, hogy segitsen ki, ha nem szeretnek hosszu idore leallni. Elindulni nehez nagyon.

A kutyakat es a kapukat fotozom megszallottan. Kell nekem otthonra egy eb, vagy valami mas negylabu. Arco de San Antón utan kukorekolas-versenyt hallok, a Szent Klara kolostorhoz kozeledve pedig gyongyozo harangszot hoz a szel. Es szelkerekek minden iranyban, ameddig a szem ellat. Egy szinten gyerekkori tortenet a varosi kisfiurol, akit a verszegeny elemod miatt a doktorbacsi ilyen recepttel lat el:

Reggelire rigofutty, ebedre tucsokciripeles, vacsorara kolompszo...

A meseta nekem, alfodi parasztgyereknek, nem nagy wasistdas. Mintha idoutazasra hivna. Elotte viszont volt egy szivdobogtato emelkedo, hirtelen 100 metert nott a szint, aztan ugyanoda vissza. Most jott el az a pillanat, amikor vissza "kellett" nezni, geppel a kezemben. Ha az istenek eltetnek (es nem esz meg pl. egy oroszlan), es a kovetkezo nap is ilyen jo lesz, akkor holnap estere nem marad egyetlen cm hatralekom sem. Pisloghat majd a THO meg a TAO. ;)

Itero de la Vegaban lentejas-t ebedeltem. Ez a lencseleves es a lencsefozelek kozotti atmenet. Friss bagett es hideg sor kisereteben kifejezetten gyogyhatasu. Tesztelve!

De indulok is Boadillaba, ami meg kb. 8 km, ott allitolag medence is van az albergueben. Viszlat holnap!

1 megjegyzés:

Ria írta...

Tiszta költészet ez a bejegyzésed.
Szia