2008. április 21., hétfő

Nyelvében hal a nemzet

A tűzoltó gyorsan elég.
Az aratóért eljön a kaszás.
A házmester beadja a kulcsot.
A molnárt felőrli az élet.
A szabónak elszakad élete fonala.
A pék megeszi a kenyere javát.
A sekrestyés mindkét végén égette a gyertyát.
A kertész a paradicsomba kerül.
A postásnak megnyílik a mennyország kapuja.
Az órásnak üt az utolsó órája.
A kalauz eléri a végállomást.
A prímásnak elszakad az élete húrja.
A matróz az örök nyugalom tengerére hajózik.
A pénztáros elszámol az élettel.
A búvár örök álomba merül.
A trombitásból kifogy a szusz.
A koldus jobblétre szenderül.
A díjbirkózót maga alá gyűri a halál.
A bérlő örökös otthonra lel.
A boldogtalan megboldogul.
A léghajósnak elszáll a lelke.
A vegeteriánus fűbe harap.
A virágárus alulról szagolja az ibolyát.
A lovász elpatkol.
A papnak beharangoznak.
A vadásznak lőttek.
A színésznek legördül a függöny.
A muzsikusnak elhúzzák az utolsó nótáját.
A kisembereket elteszik láb alól.
A meteorológusnak befellegzett.
Az informatikusnak lefagyott a programja.

1 megjegyzés:

Balázs írta...

A bankosnak, gondolom, lejár a futamideje.
Az EMK-snak végképp kielégülnek a szükségletei.
A Meghagyót elveszik.
A TA-s beteljesíti sorskönyvét, és s végképp mentesül minden kontaminációtól.

A horgász meg hal.