A kedvenc faviccem volt a címadója ennek a bejegyzésnek. A"hány fogással lehet betenni egy elefántot...?" kezdetűnek ez a poénja: "...a zsiráf még benn van a hűtőszekrényben." Még avatatlan olvasók figyelmébe ajánlom, hogy ezt a hosszú nyakú jelenséget az Erőszakmentes Kommunikáció „címerállatául” választotta; ugyanis a szárazföldi emlősök közöl ő a legszelídebb, és neki van a legnagyobb (kb. 14 kg-os) szíve.
A BKV sztrájkra ráadásként szerdán az ágyat nyomtam, így csütrötök estig a Harry Potter és a Tűz Serlege utolsó lapjára értem, még éjfél előtt. Egyik kolléganőm sietett a segítségemre az ötödik kötettel. A kéménybélelési munkák falbontása között tegnap már ebben is előre haladtam. Megmaradt egy kósza gondolat az előzö könyvvel kapcsolatban.
Kezdettől nyomaszt - hol enyhébben, hol megerősödve - az a jó-rosssz, fehér-fekete szereposztás, ami végigvonult (legalábbis eddig) a műben. Hogy nincs átjárás vagy párbeszéd a csoportok között. Hiányzik a "megtérés", az elgondolkozás, mérlegelés esélye. Ami a viszont negyedik vakációra hazautazás közben történik Draco Malfoy és barátai lefegyverzése után, az nem hagy nyudogni több napja. A fiúk "kézzel-lábbal kilökdösték-rugdosták az átokkoktélokkal elcsúfított mardekárosokat a kocsi folyosójára, majd visszatértek a fülkébe, és behúzták maguk után az ajtót." Kicsit belehúztam az olvasásba, hátha történik még valami svédcsavar, azonban itt már lecsengett a nagy meglepetések sora. A Roxfort Expressz bedöcög, Ron és Hermione a kitóduló diákokkal eggyütt átmásznak Malfoy, Crak és Mostro ájult testén, egy oldallal később így jár el maga Harry is. Tisztelet az ellenfélnek? Vagy csak legyőzött ellenségek vannak a padlón?
A sakálok beszédhibás zsiráfok. Őket sikerül kis hőseinknek kiütniük a megszelidítésük helyett. Pedig a "sakál-ruhásokat" is várja-keresi valaki a peronon... Lehet, hogy illetéktelen ezeket a szempontokat számonkérni egy regényen, én sem teszem. Csak fáj.
Miben segíthet minket az EMK? Rettenetes lelki, testi és intézményi erőszakban élünk; olyan rendszer szerint, melyben néhányan uralkodnak a többség felett. A családban a szülők tudják mi a helyes, és szerintük az általuk felállított szabályok a gyerekek hasznára vállnak. Hasonló gondolkodást találunk az iskolákban, a munkahelyeken, a kormányokban és a vallásokban is. A különböző szinteken hatóságok vannak, akik rákényszerítik saját akaratukat másokra, azt állítva, hogy ez mindenki javát szolgálja. A büntetés és a jutalmazás az alapvető stratégiájuk, hogy megkapják, amit akarnak. Ez egy alárendeltségen alapuló kultúra. Az igazán jól működő alárendeltségi szerkezet kialakításához az emberek számára erkölcsi normákat kell biztosítani. A vezetők megmondják, hogy mi a jó, és mi a rossz. Az alárendeltségen alapuló szervezeti rendszerek legfontosabb ismertetője, hogy az erőszakot élvezhetővé teszik!
Az erkölcsi normák mellett, ennek a rendszernek olyan nyelvezetre is szüksége van, mely segít elfedni az autonómiánkat. Olyan szavakra, melyek azt sugallják, hogy nincs más választásunk azon kívül, hogy azt tesszük, amit számunkra ajánlanak. Ilyen szavak például a „kell, kellene, kötelező, nem szabad, kötelessége”. Az olyan alárendeltségen alapuló szervezet létrehozásához, mint amilyenek a jogi és gazdasági rendszerek, szükség van egy nagyon fontos fogalomra, a „kiérdemel” és a „megéri” fogalmára. Az alárendeltségen alapuló szervezet létrehozásakor nagyon fontos, hogy az emberekkel elhitessék, hogy bizonyos cselekedetekért jutalom, míg más cselekedetekért büntetés jár.
A kiérdemelés fogalma a büntetésen alapuló igazságszolgáltatás alapja. Több ezer éve olyan rendszerben élünk, mely azt hirdeti: aki rosszat cselekszik az gonosz - és, hogy az emberi lények alapvetően gonoszak. Ezen megközelítés szerint, kevés jó ember született és nekik kell a hatóságokat kialakítaniuk és a többieket irányítaniuk. Feltételezve, hogy gonosz és önző természetűek vagyunk, olyan rendszer szerint irányítják az embereket, melyben azokat, akik jól viselkednek megjutalmazzák, amíg a gonoszokat szenvedésre ítélik. Azért, hogy ez a rendszer igazságosnak tűnjön, el kell azt hitetni, hogy mindenki azt kapja, amit érdemel.
Mi a másik választási lehetőség az alárendeltségen alapuló szervezet helyett? Egy olyan rendszer vagy szervezet, ahol fontos az élet gazdagabbá tétele, úgy működik, hogy minden, ami a szervezetben történik, minden, amit a benne dolgozók tesznek, úgy jön létre, hogy az emberek tisztában vannak vele, hogyan segíti tevékenységük az életet. Olyan módon, hogy mindenki szükségletei kielégüljenek, beleértve a föld, fák, tavak, emberek vagy állatok szükségleteit. (Ha kivágjuk az utolsó fát, és kifogjuk a folyóból az utolsó halat is, akkor késő lesz rájönni arra, hogy az aranyat nem lehet megenni.)
Ebben az új civilizációban az emberek tudatában vannak annak, hogyan lehet az élet céljait szolgálni a szükségletek kielégítésével. Egyedül ez az elképzelés irányítja a cselekedeteket. Az élet gazdagításán alapuló rendszerben a pénz ugyanazt a szerepet tölti be, mint amit az étel a szoptatós anya számára jelent. Nem fizetségképen kapja az ételt. Az étel olyan táplálék, melyből az élethez és annak a továbbadásához szükséges energiát nyeri. Az egész az emberi szükségletekben kristályosodik ki, és éppen ezért az Erőszakmentes Kommunikáció alapja a szükségletek ismerete. Mindent a szükségletek kielégítéséért teszünk, azért a boldogságért, amit akkor érzünk, amikor szükségleteink kielégülnek.
"Túl a helyes és helytelen cselekedetekről vallott gondolatokon van egy rét. Ott várok rád." (Rumi, szufi költő)
3 megjegyzés:
Egyszer láttam a római partnál kenusokat edzeni. Négyen ültek a csónakban eveztek, az edző meg melletük egy motorcsónakban, kezében egy hangos beszélővel.
Következőket üvöltötte a csónakban ülőknek:
"RENDESEN CSINÁLJÁTOK. INOG A HAJÓ. ANDRÁS ÜTEMRE EVEZZ. MÉG MINDIG INOG. ÜTEMRE!!! EGY-EGY-EGY!!! HÁT EZ NEM IGAZ. NEM ÉRTITEK??? HA NEM AKARJÁTOK HAZA IS MEHETÜNK!!!"
Anyázás nem volt, de nem éppen zsiráf stílusban folyt az edzés.
Elgondolkodtam, azon, hogy mi lenne ha zsiráfban oktatnák a jövő kajak-kenu olimpikonjait. Valszeg soha többet nem jutnának ki az olimpiára. Legalábbis kajak-kenu versenyszámban.
Azt te is tudod, hogy az EMK nem a leghatékonyabb eszköz.
Elképzelhető, hogy sem Malfoyéknak sem Harryéknek nincs igényük arra, hogy megértsék a másik oldalt. Akkor meg jó a sakál is...
"Elképzelhető, hogy sem Malfoyéknak sem Harryéknek nincs igényük arra..."
Mivel fiktív személyekről van szó, ez sajnos nem talány: J. K. Rowling ígyírta meg őket, a szomorúságom ennek szól.
Az ortodox EMK is elsimeri (ha van ilyen egyáltalán), hogy a jelen mellett akár a múltbeli élények is feldolgozhatók, a virtuális térben is működik. Megkísérlem, hogy a jövő eseményeit is lehet ilyen módon elővételezni, modellezni. Ami aztán valós muníciót nyújt a konkrét szituációk forgatagában.
Marshall Rosenberg egyik budapesti látogatása során előadást tartott az EMK-ról a Zrínyi M. Nemzetvédelmi Egyetem tisztjei számára. Feltették neki a kérdést, hogy azt hogyan zsiráfozná le, amikor X 22 honvédet ki kell küldeni a tűzvonalba...
A válaszában arra hívta fel a figyelmet, hogy ezt is meg lehet valósítani legalább kétféle módon. Szabadon idézem:
A) X 22! Maga fog kimenni és tüzet nyit. Meg vagyok értve?
B) Tamás! Bízom benned, hogy megoldod és épségben visszajössz.
Nem tudom, hogy katonáéknál milyen most a módi, a fantáziámba belefér.
Amit ez a történet számomra illusztrál: nem szükséges mindent első szemeszteres szókészlettel és mondatfűzéssel kifejezni a zsiráfdialógusban, van haladó, sőt nagymesteri szint is (akár szavak nélkül).
A sportpéldára kitérve azt gondolom, hogy a belső motiváció megkeresésée és bátorítása az edző részéről sokkal magasabb hatékonyságot nyújthat, mint az irgum-burgum, mit kerestek ti itt...
Egy olyan megjegyzés, hogy "Ez kevés lesz a bajnoksághoz... - természetesen a nonverbális elemek és a hangsúly sokat színez még a képen - ...gyertek ki a partra, hogy megbeszéljük..." is lehet ösztönző, mozgósító a gyerekek számára, anélkül, hogy beleordítaná őket a Dunába.
Ha nem értik, amit feléjük közvetíteni akar, talán az adást lehet módosítani. Francia túristáknak hiába betűzzük, hogy e-gye-ne-sen, ha a szótagokat nem tudják érthető kifejezésre fordítani. Ebben az esetben valóban hiába beszélünk.
Az olimpiai mozgalomról és a sport jelenlegi állapotáról fogok írni a jövőben egy posztot. Még nem érett meg minden részlete bennem.
Azzal kapcsolatban, hogy van-e a HP-ben átjárás jó és rossz között (akármilyen irányban is), van-e megtérés, van-e az ellenséghez való odafordulsá -- javaslom, várd ki a végét, mielőtt kategorikus kijelentéseket teszel. :)
A HP 1 db történet, még akkor is, ha épp 7 kötetbe van szétszedve. Egy történet -- és azon belül is inkább fejlődés-, mint pikareszkregény. Ez pl. Hermionéval kapcsolatban már mostanra is kiderülhetett neked.
A fiúk lassabban érnek... ;)
Megjegyzés küldése